Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)
Schwalm Edit: Az ünnepi és köznapi táplálkozás változásai két hevesi faluban
változata a hevesaranyosi lakodalmi étrendben is szerepelt. A tejjel főzött rizs a lakodalmi ételek közül elmaradva a köznapi táplálékok sorába illeszkedett. A savanyúkáposztát hétköznap levesnek készítik, gyakran gombával, vagy megsütik. Húsos változatai ünnepi étrendben szerepelnek. Tehénrépát a lakodalmi étrendben savanyúságnak tálaltak céklával keverve, hétköznap tejben megfőzve fogyasztották az 1930-as évekig. Istvánffy Gyula figyelt fel arra, hogy a zöldfőzelékek hiányoznak e vidék népi táplálkozásából. 26 Némiképp módosíthatjuk ezt a megállapítást : a század elején már készítenek rétisóskát, majd fejes salátát főzeléknek és levesnek. Zöldbabot, zöldborsót az 1950-es évektől főznek általánosan levesnek, főzeléknek nem. Néhány főzelékféle, pl. a tök, kelkáposzta még most sem terjedt el, sok adatközlő egyáltalán nem készített eddig. 2. Az ételek sorát vadon termő növények gyűjtésével egészítették ki, amit bőven találtak, különösen Hevesaranyos határában. 27 Alkalmi csemegeként nyersen fogyasztották a szamócát, szedret, vadkörtét, vadalmát, réti sóskát. Aszalással tartósították télire a vadkörtét, vadalmát. Csipke és bodzabogyóból lekvárt, szederből befőttet készítettek. Legnagyobb jelentősége a gombáknak van. Frissen és szárítva, levesnek és sütve egyaránt sokféleképpen készítik. A nemesített gyümölcsök megjelenésével, csökken a vadnövények jelentősége. Ma jobbára néhány cigánycsalád gyűjti és gyógynövény felvásárlóknál értékesíti. A gomba szedése és készítése azonban az utóbbi évekig változatlanul jelentős. 3. Az állati eredetű nyersanyagok köréből a zsírnak, szalonnának, húsnak volt legnagyobb jelentősége. Az ételeket a böjt kivételével zsírral készítették, a nyári munkák idején nagy mennyiségű szalonnát fogyasztottak nyersen és sütve. Friss disznóhús csak vágáskor került az asztalra, mindent felfüstöltek és különböző levesekbe, főzelékekbe főzve, illetve sütve ették. Legtöbb húst ünnepnapon készítettek. A disznóhús főzése általánosabb volt, mint sütése. Nagy jelentősége volt a füstölt hájnak, amit gyakran szalonna helyett fogyasztottak kenyérre kenve. Ma már nem készítik. Baromfit csak ünnepen főztek, de az utóbbi években a köznapi étrendben is helyet kap. Édes tejet nagyon ritkán fogyasztottak, 28 de az aludttej gyakori nyári vacsora. A tejfölt, savót ételek behabarásához használták, a savó önálló ételként is szerepel (csóró leves). A túró ételízesítő, magában nem fogyasztják. Vajat legtöbbször piacra vittek, gazda helyen nagyböjtben azzal főztek. A tojás fogyasztása csekély volt. Leves dúsításához használták habarva vagy egészben. Tyúkot és kolbászt sütöttek benne, gyúrt és kelt tésztához használták. Mint önálló ételnek, csak az utóbbi évtizedben nőtt meg a jelentősége. 4. A táplálkozás rendje. A téli és nyári étrendben, a táplálkozás idejében eltérések voltak. Nyáron háromszor étkeztek egy nap : fél hatkor vagy hét órakor volt a reggeli, attól függően, milyen messze mentek dolgozni. Rántott levest vagy sült szalonnát, illetve füstölt hájjal megkent prirítóskenyeret ettek. A tej, tejeskávé fogyasztás nagyon ritka. A főétkezés déli 12 órára esett, amikor főtt ételt ettek. A család legidősebb nőtagja főzött és a gyerekek vitték ki a mezőre, ételhordóban. A vacsora 8—9 órakor volt, szalonna vagy aludttej, illetve a déli maradék. Ha nem volt, aki főzzön délre, szalonnát vittek ki, nyársaltak, s vacsorára főztek. Gazda helyen, ha napszámosokat fogadtak, kiegészült még egy étkezési alkalommal, a délutáni uzsonnával. A napszámosoknak a gazdaasszony főzött, különösen ügyelt arra, hogy tartalmas ételt készítsen, nehogy megszólják. A fukar gazdasszony napszámost is nehezebben kapott. Az ebédet is ő vitte ki a munkások után az uzsonnával együtt, ami füstölt háj vagy szalonna uborkával vagy hagymával. 317
