Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Dankó Imre: A gyöngyösi vásárok–piacok néprajza

2. с. A gyöngyösi Búzapiac képe a századfordulón. árukat, a kevésbé jó, hegyes talajon termesztett kenderből, de különösen lenből készült takácsárukat, a mindennapi életben használatos vaseszközöket (ásó, villa, kapa, stb ), üvegárut, valamint vadbőröket. A két ellentétes táj árucseréjére jellemző, hogy még a századfordulón is gyakori volt a tényleges csere. Az Alföldről származó búzáért, lisztért, szalonnáért, zsírért a gyöngyösi vásárokon és piacokon a felföldiek félkész és kész ipari árukat (pl. kikészített bőröket, faanyagot, vásznat, stb.) adtak cserébe. Az Alföld és a Felvidék Gyöngyösön lezajló árucseréjében igen erős és széleskörű interethnikus kapcsolatok is formálódtak. Az alföldi magyarság itt, a gyöngyösi piacokon és vásárokon találkozott a felvidéki szlovákokkal. Az árucseréhez kapcsolódban életük számos kultúrelemét is kicserélték. A győligyifsi vásárok vonzáskörzetének nagyságára, a vásárhely fontosságára vall, hogy* Viszonylag korán, már a XVI. század közepére a városnak önálló, belső kereskedő társasága alakult ki. Az első kereskedők magyarok voltak, akiket a török háborúság időszakában délszlávok, főleg pedig görögök váltottak fel. A gyöngyösi helytörténeti feldolgozásokból közismert, hogy 1710-ben önálló görög (arnót) kereskedő kompánia, azaz társaMg is létesült a városban. Szabályaik érdekesen világítanak rá egyrészt tevékenységükre, másrészt a gyöngyösi vásárok és piacok jelentőségére. Idevonatkozóan Bachó ^Lászlót idézhetjük. Az arnót kompániának csak azok lehettek a tagjai, akiknek Gyöngyös varosában boltja volt. Csak idegen országból behozott portékáit árulhattak, nehogy a helyi kézművesek érdekeit sértsék. Különösen tilos volt nekik csizmát, süvegeket, dolmányokat árulni. Mindenféle árdrágítástól óvták és intették őket ; társat tartaniuk nem volt szabad. Még azokkal a bécsi kereskedőkkel sem léphettek üzleti kapcsolatra, akik szabadon bejöhettek 294