Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Dankó Imre: A gyöngyösi vásárok–piacok néprajza

Dankó Imre A GYÖNGYÖSI VÁSÁROK-PIACOK NÉPRAJZA Horner István az 1863-ban megjelentetett Gyöngyös városának történeti, statisztikai és geográfiai leírása című munkájában azt írta, hogy Gyöngyös városának „piaeza (és ez vásáraira is értendő) híres, kelendő; a helypénzt a város szedi, de a piacz rendezésére, hol a kocsik sáros időben agyig szálnak le, kevés vagy éppen semmi gondot sem fordít."

1 Pedig jövedelmének tekintélyes részét még ekkor is a vásárokból, a piacokból szerezte a város. Kitűnik ez Horner más adataiból is. Kimutatja többek között, hogy 1863-ban Gyöngyösön 18 céhben 821 mester, 352 segéd, 250 inas és a céhek által nyilvántartott 151 kontár, azaz összesen 1574 iparos működött, akiknek a tevékenysége nagymértékben összefüggött a piacokkal, vásárokkal.

2 Az iparosok a piacokon, vásárokon árusítva tekintélyes összegű helypénzt fizettek. Gyöngyösön jellegzetes piaci-vásári iparok is fejlődtek ki. 1909-ben például 40 korcsmáros, 24 kenyérsütő, 14 fuvaros, 11 kávés, számos baromfikereskedő és kofa, de még több lisztkereskedő, marha- és sertéskereskedő működött a városban.

3 Egyébként 1856 —57-ben a gyöngyösi országos- és hetivásárok jövedelme 4002 forint volt. Külön kezelték az úgynevezett „vásár állási korcsma" haszonbérét, évente 157 forint 30krajcárt. Ugyancsak külön mutatták ki a vásári sátrakból — azok béréből — befolyó évi 100 forintot, valamint a sómázsa által vásáronként beszedett 40 forintot is; azaz Gyöngyös városának 1856 —57-ben a vásárokból és piacokból nyert bevétele összesen 4299 forint 30 krajcár volt ; legtöbb a földadókból befolyt összeg után.

4 'Talán ez az egyszeri adat is igazolhatja, hogy Gyöngyös életében a vásárokpiacok igen fontos, a lakosság egészére kiható intézmények voltak, hogy Gyöngyös jelentős vásárhely; olyan település, amelynek életében a vásár, a piac meghatározó, életmódalakító tényező volt. Ezt hangsúlyozza Mendöl Tibor is, aki Gyöngyöst az északi három nagy vásárváros egyikeként tartja nyilván és főleg kereskedelmét hangsúlyozza. Szerinte Gyöngyös, mint piaci árugyújtő hely a környék termékeit, főleg a gyümölcsöt és a bort vásárolta össze és szállította a főváros, illetve más vidékek, ritkán a külföld felé. De jelentősnek ítélte szétosztó szerepét is a kiskereskedelem felé.

5 Erre mutatnak a gyöngyösi céhszabályok is. Ezek visszavezethetők a budai céhszabályokra, így az 1498. március 12-ről való mészáros céhszabadalom is, amit Báthory András 1527-ben megerősített. Ez a privilégium kimondta, hogy szerdánként, amikor a heti piacokon a mészárosok a vágószékek végén adhatják el a húst, a gyanú eltávolítása végett a levágott állat bőrét akasszák ki a hús mellé. Halat, vadat a hét bármely napján bárkinek lehetett ugyan árulni, de feldarabolva csak a mészárosoknak. A heti vásárokon a misére való harangozás előtt senki sem adhatott el és vehetett semmit.

6 Ez a korai, a kereskedelmi viszonyokat szabályozó 287