Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Dankó Imre: A gyöngyösi vásárok–piacok néprajza

rendelkezés is sejteti, hogy mily forgalmas árucsere — alkalom volt mar a XV. században a gyöngyösi piac. Mielőtt a gyöngyösi vásárok-és piacok néprajzi vizsgálatára térnénk, szükségesnek érezzük, hogy általánosságban szóljunk a vásárok és piacok néprajzi kutatásáról. Természetesen az általánosságokat az adott tárgy, a gyöngyösi piacok- és vásárok kutatásánál is felhasználhatjuk. Ezek puszta felsorolása, az egyes mozzanatoknak a gyöngyösi viszonyokra való alkalmazása önmagában is sok felvilágosítással szolgál. Annál is inkább szükséges ez, mert a néprajztudomány, jóllehet mindig hangoztatta a vásárok-piacok etnográfiai jelentőségét ; fontosságának megfelelően nem foglalkozott vele.

7 Az etnográfusok figyelnie kellő mértékben csak a legutóbbi időkben fordult a vásárok és piacok felé. Az érdeklődést már is több kutatás, feldolgozás és publikáció jelzi.

8 Vásáraink, piacaink jelentőségét mutatja, hogy számos településünket egyenesen vásáráról nevezték el (Kézdivásárhely, Hódmezővásárhely, Vásárosbéc, Marosvásárhely, Vásárosnamény, stb.). Itt kell utalnunk arra is, hogy a vásárok, piacok fontosságának megfelelően a vásár- és piacterek eredetileg a települések központjában alakultak ki. Az európai középkori város települési jellegzetessége a központi tér, ami funkcióját tekintve vásár-piactér volt (Kolozsvár, Hajdúböszörmény, Pécs, stb.). A magyar települési viszonyokra az a jellemző, hogy nem központi teres, hanem a település főutcája kiszélesedett és vásár-, illetve piacutcává alakult (Debrecen, Marosvásárhely, Miskolc, stb.). A vásárok idejét a vásárjog határozta meg. Általában igazodott a vásárhely és környéke időjárási, közlekedési és nem utolsó sorban termelési viszonyaihoz (ezt a vásárok nevei is elárulják: meggyérési vásár, aratási vásár, takarási vásár, juhnyírási vásár, stb.). De az időpont pontosabb meghatározása is szerepel helyneveinkben, illetőleg más, a vásárokkal kapcsolatos elnevezésekben. A Szombathely elnevezés például nemcsak Szombathelyen, hanem a középkori Budán is azt jelentette, hogy ott szombatonként tartottak piacot, illetve vásárt.

9 Hasonló helynévalakulás a Csütörtökhely, a Csikszereda, stb. is. A vasárnap eredeti formája pedig köztudottan vásárnap volt, azaz a hét első napja, amelyen a vásárt tartották. A vásárok eredetileg egységesek voltak. Azonban a gazdasági-, és társadalmi fejlődés, valamint a városiasodás folyamán differenciálódtak. Különvált az állatvásár (ezt az úgynevezett külső vásártereken, vagy vásárállásokon tartották) az iparcikk- vagy kirakodóvásártól (amit a belső vásártereken rendeztek). A kétfajta vásáron belül idők folyamán további differenciálódások történtek. Az állatvásárokon belül kialakultak a különféle állatvásárok (lóvásár, disznóvásár, juhvásár) ; a kirakodó vásárokon belül pedig elkülönültek egymástól az egyes iparágak és szinte külön kis vásárokat alkottak (cserepesek, takácsok, csizmadiák, stb.). A terményvásárok általában az állatvásárokhoz kapcsolódtak, de leginkább a heti vásárokon voltak jelentősek. A vásárokat aszerint is osztályozhatjuk, hogy milyen volt a vonzáskörzetük. A helyi vásárokon csak a vásárhely és közvetlen környéke, az országos vásárokon az egész országból, sőt más országokból is, de legalábbis egyes országrészekből jelentek meg az árusok és vevők. Külön csoportot képeztek azok a vásárok, amelyek más alkalmakhoz kötődve alakultak ki. Ilyen például a búcsúk alkalmával tartani szokott búcsúvásár. A vásár a városok jellegzetes intézménye, egyben a városodás fontos eszköze is. Évenként általában négyet tartottak, de a jelentősebb vásárhelyeken többet is. A piac a város és a falu közti munkamegosztásra vezethető vissza. A nem önellátó 288