Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Bakó Ferenc: Északmagyarországi parasztházak tüzelőberendezésének történeti előzményei

VI. A hagyományos tüzelőberendezések elhalása A tüzelőberendezések jelenkori alakulása szoros összefüggésben van a tüzelőanyag általános cseréjével. A szalma, a kukoricaszár, esetleg tőzeg az egyéni gazdálkodás felszámolásának következtében sokkal kisebb mennyiségben áll az egyes paraszti háztartások rendelkezésére, mint azelőtt, ezért új tüzelőanyagok beszerzése, használata vált szükségessé. A kőszén és a tűzifa más tüzelőszerkezeteket és füstelvezetési berendezést igényelt, s így esett ki a használatból a sárból rakott kemence és a pendelykémény, amit a zárt formák — kamin- és cilinderkémény — váltottak fel. A paraszti igényeket kielégítő, szobában álló kemence használata területünkön, mint országszerte, fokozatosan szűnt meg. A szabadkémény sokkal korábban záródott be csukott, ajtóval ellátott „indófli "-vá, majd teljesen el is tűnt a parasztházak konyhájából. A kemence ezután még használatban maradt, mert a kemencében főzés — ahol ez szokásos volt — már a múlt század végeztével idejét múlta, de a kenyérsütés egészen korunkig így történt, nem szólva arról, hogy a kemencét a kémény formájától függetlenül használatban tartották. Adataink szerint a szoba-kemencét az első világháború korszakában és az azt megelőző időben településeink mintegy harmadrésze hagyta el, főleg az akkor iparosodó, északi területeken, a városok környezetében, az egykori kisnemesi falvakban és a Tárna völgyének középső szakaszán. A falvak majdnem felében a két világháború között következett ez be, leginkább a tovább iparosodó tájakon, így a Zagyva völgyében és az északi hegyvidéken, a szőlőtermelő régióban és az alföldi részeken a vasútvonalak mellett fekvő falvakban. Végül a községek csaknem negyedében 1945 után is funkcionált a hagyományos kemence és ezek a táj déli, sík vidékein, a vasút vonzásköréből kieső települések." Gyűjtéseink idején, 1960— 1962-ben még tizenöt faluban kaptunk a szoba-kemence használatának általánosságára mutató információt és ezt az időpontot tekinthetjük e korszak végének. Az új építőanyagok, a falusi házak alaprajzi átalakulása és az új tüzelőanyagok elterjedése, a sütőipar kapacitásának bővülése a szoba-kemencét a múlt emlékei közé utasította. VII. Megjegyzések A tüzelőberendezés fent tárgyalt elemei számos változatot alkotva kerülhetnek egymással kapcsolatba, függhetnek össze egymással. A tűzhely, a kemenceformák és a füstelvezetési módok önmagukban is variálódnak és összekapcsolódva, külör.böző kombinációkat hoznak létre. Ezek a formai és összefüggésbeli változatok a kor társadalmi, műszaki és egyéb viszonyaitól függnek, mindazoktól, amelyeknek a népi építészetre gyakorolt hatásáról más helyeken már szóltunk. Századunk első negyedének viszonyait véve alapul, a tüzelőberendezés elemcinek egymás mellé rendeződését két alapvető formában találtuk meg. Az egyik forma a belső tüzelésű, palóc kemence volt, kürtővel, kémény nélkül, a másik a külső tüzelésű alföldi boglyakemence volt, szabadkéménnyel. Századunktól a múlt házfejlődésének történeti fázisai felé haladva, ezek az elemek azonban nem éltek mindig így, egymással összekapcsolódva, mert ennek a képletnek több változatára van adat és még többre lehetőség, aminek előfordulása — előttünk már ismeretlen időben és körülmények között — egyáltalán nem kizárt. A belső tüzelésű kemence recens használata során sem ismeretlen a szabadké18* 275