Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Bakó Ferenc: Északmagyarországi parasztházak tüzelőberendezésének történeti előzményei

tisztán kéményét, a büntetésen kívül még a kéményseprés díját is köteles kifizetni. Ugyanitt utalást lelünk arra, hogy a tűzvészért felelős személytől a tanács „bevett szokás szerint" telkét elvette,

74 s ez a mindenki számára fenyegető lehetőség feltétlenül befolyásolta a tüzelőberendezés fejlődését a hatóságok által is megkívánt korszerűség irányába. Eger város kéményeinek állapotáról az első részletesebb felmérés, jelentés 1779-ben készült, vagyis ez az első ilyen jellegű, ránk maradt irat.

75 A belváros négy negyedét és a négy külvárost érintő helyszíni bejárások eredményeként írott jelentések azt tanúsítják, hogy még a belvárosban is 76 kémény nélküli ház volt, -az összesnek mintegy 10 százaléka.

76 A külvárosokban átlagosan kevesebbet írtak össze, kivéve a Hatvani hóstyát, ahol a 89 kémény nélküli ház kb. 11 százalékot jelent. Ennél kevesebb a Felnémeti hóstya 25 háza (kb. 6%), és a Makiári hóstya 18 háza (kb. 4%).

77 A város minden házát alapul véve, a kémény nélküli lakóházak csak 8 százalékot tesznek ki. Az összesíthető számadatok mellett néhány néprajzilag elemezhető bejegyzést Is tartalmaz a jelentés. Több bejegyzés arra utal, mennyire veszélyes egy-egy esetben a kémény hiánya, hogy felhívja a magisztrátus figyelmét a tűzvésszel fenyegető helyzetre. A megjegyzések nem tesznek különbséget kémény és kürtő között, bár kétségtelen, hogy az állandóan használt kémény név mögött több esetben kürtőt kell érteni. így a Makiári hóstyán lakó Gyurka András házának „hátrul sincs kéménye, ahol tüzel", vagyis nincs kürtője, ami vagy füstös konyhát, vagy a konyhából egyszerű füstlukon át a padlásra való füstelvezetést jelent. Máskor a kommentár a fűtőberendezés formájára utal, mint Hotta György úr esetében, akinél van „egy kályha fűtés kémény nélkül, melly szerencsétlen". Ez a kályha kémény nélkül úgy működött, hogy füstjét kürtő vezette a padláson levő füstfogóba, ez a kürtő azonban lehetett egy külső fűtőnyílás felett, vagy lehetett a belső tüzelésű cserépkályha fölött is, de utóbbi esetben kályha helyett inkább kandallóról helyesebb beszélni. Négy alkalommal a megjegyzések kémény nélküli „búbos kemenczé"-re vonatkoznak, vagyis kétségtelenül kör alaprajzú kemencére, aminek lehetett belső vagy külső fűtése is, de valószínűnek tartjuk a padláson elhelyezett füstfogós berendezést, mint a füstelvezetés nélküli füstös ház, vagy füstös konyha jelenlétét. Egyetlen megjegyzés valószínűsíti azt, hogy a városban még egészen archaikus tüzelőberendezés is funkcionált. A belváros második negyedében úgy találta az összeíró, hogy nyolc tulajdonos: „házában nincs kémény, csak a Sindel alatt tüzel". Ezen a tüzelésmódon csak azt érthetjük, hogy a tűzhelyet befogadó helyiség vízszintesen nem volt megosztva, s így födém hiányában a tűz közvetlenül a fedélszék, illetve a tetőt befedő anyag alatt, Egerben gyakran a zsindely alatt égett. Ez a födém nélküli helyiség lehetett a konyha — akkor, ha a kemence külső tüzelésű volt —, vagy lehetett a lakószoba is, ha a kemence belső tüzelésű volt, pl. egysejtű lakások esetében. A ma ismert recens és történeti analógiák nyomán azonban ez utóbbi példa már nem kemencét, hanem patkára rakott szabadtüzet enged sejttetni a tűzhely formája mögött. A szájhagyomány, vagy az emlékezés adatait feltáró interjú-alanyok közléseinek kritikája mellett hasonló óvatossággal kell kezelnünk a történeti források adatait is. Az itt tárgyalt 1779. évi jelentés pl. a város egyik szegényebb negyedéről, a Cifra hóstyáról egyetlen kémény nélküli házat sem említ meg, s ugyanakkor az 1782-ből ismert adat szerint a tanács helyteleníti, hogy „egy új kő ház . . . pitvara padlás nélkül, konyhája kémény nélkül van".

78 Itt egyik részről a tanácsi megbízott, összeíró biztos hanyagságára, figyelmetlenségére kell rámutatni — ha új házat így építettek, nem valószínű, hogy a régiek között nem volt kéménytelen 251 y