Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Bakó Ferenc: Északmagyarországi parasztházak tüzelőberendezésének történeti előzményei

11. ábra Kémény nélküli ház sövény oromzata. Bükkszék, fíákóczi u. 22. és minden ház körüli alkalmatosság.

27 Bél Mátyás 1735 körül készített leírása, a Mátrai járásról kétségtelenné teszi ennek a típusnak népi használatát, de részben még füstelvezetés nélkül.

28 Ugyanezt a kemenceformát sejthetjük az 1733 és 1737 között leírt aszalói (Abaúj-Torna m.) plébániaház „paraszti kemencéje" mögött is.

29 Végül a legrégebbi utalás a Torna városában 1671. évben egy nemesi kúria leírásában: „a pitvarból nyíló sütő házban belől fűtő kémencze karikás"-ról olvashatunk, de ugyanakkor, ugyanott más kemencetípus, ill. kályha is volt használatban.

30 E tornai kúria esete példázhatja a technika fejlődésén belül a tüzelőberendezések egyenetlen fejlettségi szintjét általánosságban is. Ha nem is épp abban az időben, de már a XVIII. század derekán egyes palóc falvak felsőbb, úri és egyházi rétegének használatában megjelenhettek a külső tüzelésű formák is, illetve ezek változatai, amelyek a jelenkori formák kialakulásához vezettek. Mint fentebb említettük, a belső tüzelésű kemence használatának gyérülése

r majd teljes elmaradása a múlt század derekán indul el, de a század utolsó évtizedei és a jelen század első évtizede során zajlik le a folyamat legjelentősebb része. Az esetek egy részében a kemence átalakul: formája csaknem a régi marad, legfeljebb méretei csökkennek, de megszüntetik a belső tüzelést és a kemence száját a pitvarba helyezik ki.

31 Ezzel legfontosabb jellemzője megszűnik és fejlődése a külső tüzelésű szabadkéményes, boglya kemence hatása alatt fejlődik tovább, majd teljesen át is adja helyét ennek a típusnak. A palóc kemence elhalása és a boglya kemencével való felváltása időben szinte településenként változóan következett be. Egyes falvakban egy-egy nagyobb tűzvész jelenti a két típus használa15* 227