Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)
Lénárt Andor: Műhely és bolt
pedig, hogy a megvett termékeket „fáradságunk után drágábban néha eladjuk, mintsem vesszük: az a Kereskedés, és nem meg csalás". — Azért is a gombkötő mesterek ellen „a becstelenségért való törvényes büntetést ki kérik". A királyhoz hív jobbágyok ők is, akik ugyanolyan becsületes, és olyan, ha nem különb embernek tartják magukat, mint az egri gombkötő mesterek. — Végül egy tanáccsal szolgálnak az őket becsmérlő mestereknek. Ahhoz, hogy a panaszuk „eltávozhasson" és a munkáiknak jobb keletje legyen az szükséges, hogy az olyan cikkeket, amiket ők is árulnak, adják olyan áron, mint ők. Ha aztán jobb és erősebb munkát árulnak majd, mint a kereskedők, és olyan áron is ; minthogy senkit náluk vásárolni nem kényszerítenek, őhozzájuk mennek majd, s így panaszuk is elmúlik. — Mivel az arany krepény munkákat emberemlékezet óta Egerben kereskedők árulták, azoknak árulását tovább is maguknak meg akarják tartani. Kérik a tanácsot, hogy ebbéli jogukban őket erősítse meg. 10 1793. november 2-án új levelet ír a céh a kereskedők ellen. Panaszkodnak, hogy a benyújtott instanciára „egy harmadrész Esztendő" alatt sem kaptak „decisiót" (döntést, végzést) a magisztrátustól. Azt is csak hallották a gombkötők, hogy beadványukat válaszadás céljából, feleletre kiadta a tanács a kereskedőknek. S azt is megtudták, hogy az első feleletet a magisztrátus nem tartotta elegendőnek, és visszaadta iij válaszra és bizonyításra. 11 A magisztrátus tiltó határozata késedelmének oka az, hogy a kereskedők világos érvei meggyőzhették a tanácsot igazukról. De hogy nyomós ítéletet és rendelkezést hozhasson az ügyben, érveik alátámasztására a válaszukban említett rendelkezések, parancsolatok bemutatását kérik a kereskedőktől. — „Az Egri kereskedők Közönségesen a Gombkötő mesterek instantiájára befelelvén, hosszas allegatiojuk után azt declarállyák, hogy a krepin munka . . . különös mesterembereket, nem a gombkötőket illetvén abban s annak árulásában őket a gombkötők meg nem gátolhatják annál is inkább, mivel a szabad kereskedés fölséges parancsolat által kinek kinek meg engedtetett. Hogy tehát a Nemes Magisztrátus ezen contr aver sióban nyomósabb ítéletet hozhasson, az kereskedőktül a provocalt parantsolatnak •producatioja kívántatik". így szól a magisztrátus rendelkezése. 12 A magisztrátus felszólítására adott első válaszukhoz a kereskedők nem tudnak iratokat mellékelni, mert nem találják a kérdéses dolgokban őket igazoló írásokat. Az Archívumból pedig nem tudták megkapni a másolatokat, mert az ott bent levő aktáknak semmi indexe nincs. — Abban bíznak, hogy mivel még aránylag friss az előző hasonló ügy, emlékeznek rá a tanács urai is. De ha nem is emlékeznének (a számukra kedvező) parancsolatokra, „elégséges bizodalmunk lehet a törvényekben, mellyek minket Kereskedőket, mint a Publicumnak szükséges tagjait manuteneálni és •conserváltatni parancsolnak " , 13 E második válaszukban mégegyszer leszögezik a kereskedők, hogy kereskedniük más manufacturai val, termékeivel kell, mert nekik más önálló termékük nincs. Ha megtiltanák számukra, hogy más termékét árulják, s elvennék tőlük, amit más kézművestől vesznek, hogy eladják, „az Törvények is haszontalanul hozattak volna a kereskedésre, melyet tsak gondolni is nem lehet". — A maguk igazának védelmére újra elmondják, amelyet már a korábbi feleletükben is megvilágosítottak, hogy más a gombkötő munka és más a krepény munka, melynek termékét ők árulják. A gombkötők is tudják csinálni ezt a munkát, és csinálják, „majmoják" is, de ennek más mester emberei vannak, „kik ezerszer szebben, csinosabban és mesterségesebben ki tsinálják, mint a gombkötök". — Egerben egy krepény csináló sem lakik. A kereskedők mégsem ellenzik, hogy a gombkötő mesterek „más munkájával is boldogulhassanak " . l4 196
