Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Kilián István: Törökverő magyarok az iskoladrámákban

körülzárja a várat. Székely (Szekelius) titkos árulást készít elő. Ráveszi Pekrit ésKendit, juttassák a török fülébe, hogy melyik a vár leggyengébb pontja. A felmenta sereg az ellenség láttán visszavonul. A várban borzasztó éhínség pusztít s Dobd megneszeli, hogy Székely elárulta a várat, s ezért börtönbe záratja. Sóki (Sookius) és Bot (Botus) azt hiszik, hogy Dobó azért fogatta el Székelyt, mert a zsoldot követelte katonái számára. Mit sem sejtve kimentik a bűntelennek vélt tisztet börtönéből, s most hárman nyíltan Dobó ellen lázítják a vár legénységét, Dobó és Mecskey fejére már a vérdíjat is kitűzték. Amikor megindula várostrom, a lázongó tisztekben és a katonákban mégis inkább az ellenség iránti gyűlölet kerekedett felül, s bátran szembeszállnak a törökkel, felejtvén előbbi sérelmeiket. A harcban Mecskey különösképpen kitűnik. Dobó csak ezek után látja be, hogy a tiszt iránt táplált gyanúja teljesen alaptalan volt. A török megfutamodik, Dobó a maradék ellenségre kitör a várból, s majdnem megöli Alapit, aki török ruhában kémkedett a török táborban. A nagyszabású történeti színjáték természetesen jól végződik : Ferdinánd király Dobót vajdasággal adományozza meg. Dobó szerepét gróf Erdődi Antal játszotta. A törököket, Ahometet, Mehemetet, Bajazetet, Achomet fiát, Scander beget bécsi diákok jelenítették meg, de vendégszerepelt itt győri, besztercebányai diák is. A szereplők zömmel comesek, perillustrisok, praenobilisok, illetve nobilisok voltak, tehát az iskola legelőkelőbb diákjai. A nagy apparátust mozgató drámában szerepelt néhány polgárfiú (civis) is, ők azonban többnyire negatív hősök voltak. Ilyen volt Alapi, Soki, Ferhates szerepeit betöltő diák. Szekelius szerepében azonban egy boldogkői perillustris magyar rhétor jelent meg a színpadon. Név szerint Hegétz Ferenc.

62 Különös világ a XVIII. század iskolai színpada. A szereplő személyek kiválogatásánál nem egy-egy tanuló rátermettsége döntött, hanem az előkelő származás. A jezsuita dráma a nemesi osztálytudat hordozója volt. Az előadás, a rendezés igen látványos lehetett. Az 1700-ban előadott dráma példája legalábbis erre enged következtetni. A programot három nyelven, magyarul, latinul és németül nyomatták ki. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy a drámát is három nyelven adták volna elő. A többnyelvű schema afféle mankó volt a latin szöveget kevésbé vagy egyáltalán nem értők számára. Harmincnégy név szerint megnevezett szerepe volt. A program közli a szereplők nevét. Ezeken kívül azonban fellépnek muzsikusok, katonák, táncosok, hírnökök és még sokan mások (et cetera). A pozsonyi színpad adatait is ismerve, semmi kétségünk nem lehet affelől, hogy a legreprezentatívabb jezsuita drámák közé tartozott. A célzatról már a cím is árulkodik. Dobá keresztény Hercules, aki a keresztény hitért száll harcba, kockáztatja életét. Ennek ellenére azonban nyilvánvaló, hogy a korabeli diák, a célzatos dráma nézője Dobóban és Mecskeyben a hazájáért bátran harcoló hőst, Székelyben, Sookiban a hazaárulót látta. A haza és a kereszténység fogalma elválaszthatatlan egységt jelentett. A dráma szövege nem maradt ránk. A program azonban elárulja, hogy a cselekménybonyolításhoz az ismeretlen szerző jól értett, a történeti valóságból ki tudta választani a legmegfelelőbb dramaturgiai helyzetet, valószínű tehát, hogy gyakorlott szerző munkája volt. 1766-ban Kassán ismét színre kerül Dobó István. A dráma címe : A bátorságáról híres Dobó István, az egri vár védelmezője a törökkel szemben.

63 Nem tudni, hogy ezeken kívül került-e Dobó Istvánról, illetve az egri vár védelméről szóló dráma színpadra. Nem elképzelhetetlen, hogy egy-egy dráma vagy drámacím még további kutatások során napvilágra kerül. Dobót a „messze földön híres bátorságú" várvédőt nyilván több alkalommal is megjelenítették a XVIII. század iskolai színpadán. Több adatunk azonban erre vonatkozóan nincsen. Kétségtelen, 12* 179