Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Izsépy Edit: Az egri törökök fogságába esett magyar rabok kiváltásának és szállításának problémái

Az útrakelt rabok nagy része „vasas rab" volt. „Egyik lábamról levették a, vasat. A másikon még rajta maradt, ennek leoldott végét [a láncát] a derekamra tett övhöz erősítették. így kellett két másik kereszténnyel, török útlevél mellett Ónodra indulnom."

34 A „hitre " és koldulólevéllel kibocsátott rabok közül egyesek nem tértek vissza, Egerbe, nem törődve azzal, milyen nagy bajt és mennyi szenvedést ziidítanak ezzel a tömlöcben maradt kezeseikre. Nem tudták összegyűjteni a kívánt összeget, s annyi lelkierejük már nem volt, hogy ismét visszamenjenek még kilátástalanabbá vált rabságukba. 1658-ban Balog Márton füleki katona szökése miatt annyira megkínozták az egri kezes rabokat, hogy négy meghalt közülük, ketten inkább törökké lettek, hét kezest pedig büntetésül Törökországba vittek.

35 1664-ben az egri tömlőéből kiengedtek egy rab asszonyt egy postarab kíséretében, hogy koldulja össze sarcát. Pénzt nem igen sikerült szereznie, s ekkor, hogy rabsága tanúját eltüntesse „sem az egh elo Istent, se peniglen az mi [a kezesei) sok rendbeli nomorusaginkat nem tekintete", hanem férjével együtt megölte a postarabot. A szörnyű eset azonban kitudódott, a kibocsátott rabok visszatérésének határideje előtt hat nappal behozták Egerbe a holttestet. A tömlöcben levő kezesek fellélegeztek, hogy legalább a postarab miatt nem fogják megkínozni őket. Az egri török tanácsban a „devanos urak" már hajlottak arra, hogy a végbeli szokástörvény szerint a megölt rab sarcának csak a felét fizettessék meg a kezeseivel. A postarab török ura azonban, egy nemrég Törökországból érkezett kádi tanácsára, az egész sarcot követelte a kezesektől. A kezesség miatt azok a magyar rabok, akik időközben saját sarcukat megszerezték, nem szabadulhattak ki. A kassai hadiszék 1665. október 19-én támogatta az egri rabok kérését. „Az. megh ölt rabnak sarcza felöl kel irnia egy levelet az egri passanak, hogy el legyen az ollyan szokatlan kiuansagtul, mivel a vegbeli törvény ellen való dologh ha terminusra be viszik a' holt testet." A rabok a nagyobb nyomaték okáért Wesselényi nádort is megkeresték: „allazatosan kérjük N[a]gh[sá]godat, mint keg[ye]lmes urunkat, eben mutasa N[a]gh[sá]god atayi keg[ye]lmeseget hozank, irason Nagh[sá]god keg[ye]lmes urunk az pasának, es az devanos uraknak, hog ö N[a]gh[sá]gok ne haganak ollan mod nellkül valló kezeseget reyank, hanem hog az kinek Isten közülünk szabadulást mutatna, had szabadul[jon]. Mind N[a]gh[sá]god szolgalatara, s mind peniglen édes hazánk szolgalatara. "

36 Nem történt gyilkosság a másik szökésnél, de a kezesek itt is nehéz helyzetbe kerültek. Babai Gyurka szökött rabot 1664-ben egy homonnai ember megfogadta, szolgának. Amikor ezt kezes rabtársai megtudták, Kéri István befolyásos nemes urat kérték meg, hogy járjon el ügyükben. Ő Bocskai István főispántól

37 elfogató levelet szerzett a szökevény visszavitelére. A homonnai porkoláb azonban „nem becsülvén " a főispán levelét, titkon megüzente a homonnai gazdának, hogy keresik a szolgáját és „alassa eleb az haztol. " Mire Kéri István a bírót is magával vitte, Babai már tovább állt. Az egri tömlöcben maradt kezesei, Kis Gergely, Székely István és társai, attól tartottak, hogy a szökött rab miatt őket fogják megkínozni. Egy postarabot küldtek Wesselényi nádorhoz és arra kérték őt, parancsolja meg Bocskai főispánnak,, hogy járjon el ebben az ügyben. A kassai hadiszéken Babai Gyurka esetéről csupán azt határozták, hogy írni kell a földesuraságnak, Homonnainé asszonynak: igazítsa el a dolgot, hogy „ne busiczak a' rabok se palatínus ur[un]kat, se G[ene]ralis ur[un]kat. " Homonnay Drugeth Jánosné nem sietett elintézni a rabok kérelmét, mert azok három hét múlva ismét a nádorhoz fordultak. Talán visszavitték az elszökött rabot, vagy új 162