Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Korompai János: Gárdonyi titkosírásos feljegyzéseinek tartalma

bői kivehető, hogy újabb történelmi regényt, néhány hosszabb verses müvet, életfilozófiai összefoglalást akart írni és bizonyára közreadta volna írói hitvallását és az írói munka részleteire vonatkozó tapasztalatait is. Egész évtizedet szeretett volna még megélni például azért, hogy korábbi műveit az általa felismert korszerű szempontok szerint átdolgozva adhassa olvasói kezébe. így akarta még maradéktalanabbul betölteni az „igazi író" általa felismert közösségi hivatását „az emberjavítást", „a nemzet nemesítését". A feljegyzések jelentősége legvilágosabban talán akkor áll előttünk, ha mégegyszer végiggondoljuk, hogy mit tudhattunk meg belőlük, ha mérlegeljük, hogy az író életének milyen döntő, eddig ismeretlen részeket tartalmazó éveiben keletkeztek és hogy a legmegbízhatóbb informátor, maga Gárdonyi Géza ad választ igen szabatosan megszövegezett nyilatkozatokban néhány vitás és alapvető kérdésre. Eddig művei tanulmányozásával igyekeztünk megérteni és magyarázni gondolatmenetét, véleményét és egész világnézetét, a most feltárt hagyatékban ő maga adja fel a kérdést és a félreérthetetlen, félremagyarázhatatlan válaszokat. A napló az író utolsó hét esztendejének tanúja. Egyéni életének eseményei mellett részleteket olvashatunk ebben a vázlatos szövegben a kor történetéről, kortársak munkájáról és jelleméről, önmaga felismert tulajdonságairól, gondjairól, világnézetéről. Ez a füzet bizonyos értelemben a többi feljegyzés és így szinte az író egész életének legrövidebb összefoglalása. Ebben egy gondolat vagy munkamódszerre utaló megjegyzés csak pár szó, de a későbbi titkosírásos füzetek valamelyikében már egész gondolatsorrá dagad és később esetleg egy Gárdonyi-műben a mondanivaló gerincéi adta, vagy adta volna. A természet kalendáriuma a realista ábrázolási mód anyaggyűjtésének egyéni formája. Gárdonyi több mint egy évtizeden át figyelte kertjében az évszakok változását, a virágok és a bogarak ébredését, hervadását, pusztulását; a vihar közeledtét és elvonulásának nyomait; gyűjtötte а képeket а szinte nagyítóval nézendő legapróbb részletektől a szabad szemmel átfogható láthatár pereméig. Eredeti ötlet és ez különleges módszer. A megfigyelés helye ugyancsak szokatlan: három holdas virágos díszkert és gyümölcsös, amelyet teraszok, gondosan kövezett sétautak és jó kilátást adó dombos részek tesznek változatossá, magas kerítés pedig biztonságossá és nyugalmassá. К filozófiai jegyzetek még akkor is különleges figyelmet érdemelnek, ha az egész rendelkezésünkre álló anyag töredékes jellegű és talán csak fogalmazványa egy elő nem került, vagy méginkább Gárdonyi által csak tervezett összefoglaló bölcseleti önvallomásnak. A száznál több bejegyzés, mint megannyi mozaikkő, szinte hiánytalan képet ad a rendszeresen goldokodó, mindent keményen vitató és végsőkig tisztázni akaró egri remetéről. Gárdonyi nem volt remete! Inkább csak a tudatos elmélyülés intenzitását és a külsőségek semmibe vételét jelezheti ez a könnyen félrevezető kifejezés. Gárdonyi harmincnégy éves korától, egri letelepedésétől kezdve kemény következetességgel haladt egy emberfeletti cél felé. Kétségtelen bizonyossággal akarta megérteni az emberi élet értelmét, a világ jelenségeinek bonyolult mechanizmusát, az egyes ember, a különböző embercsoportok, egy egy nép, az egész emberiség hivatását. Józan ésszel elfogadható, a vak hitet és a vitáról lemondó engedelmességet kizáró magyarázatot keresett a természetben, a történelemben és önmagában megfigyelt jelenségekre. És mindezt előzményeivel, következményeivel és számtalan kapcsolatával együtt akarta tudni ezért vizsgálódásait tudományos alapossággal végezte. Mikroszkóppal és fényképezőgéppel rögzítette a pocsolyában található apró lények képét, mozgását és életmegnyilvánulásait, a pillangó szárnya vagy a virág részeit. Egész elméletet gondolt végig például az emberi agy anyagi adottságai, biológiai körülményei és a gondolkodás folyamatának összefüggéseiről. Ezek a feljegyzések az író nézeteinek legutolsó, tehát legérettebb, legvéglegesebb megfogalmazásai. Nem valamelyik írásmű esemény- és karakterhálózatában elosztva, az okoskodás látszatát is kerülve jelentkezik a mondanivaló, hanem rejtjeles, de ugyanakkor 359