Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Korompai János: Gárdonyi titkosírásos feljegyzéseinek tartalma

megdöbbentően szabályos egyéni írásrendszerben, olyan közvetlen modorban, ahogyan ember csak a naplójával, azaz önmagával társalog. A dráma címszó alatt olvasható megállapítások azért érdemelnek figyelmet, mert Gárdonyi egész életében tudatosan tört, vágyott a jó színműíró rangjára. Ismerte és nagyrabecsülte a színház társadalomnevelő hatását. A drámaírás elvi alapjainak tisztázására szánt részek éppenolyan érdekesek, mint a drámaírói munka részleteit taglalok, vagy a személyes tapasztalatokat — főképpen csalódásokat — rögzítő mondatok. A mesterfüzetek és a mesterkönyv tartalma igazi vallomás az írói alkotó munka értelméről, céljairól és módszereiről. Teljes kitárulkozás, amelyben a több évtizedes tapasztalatszerzés eredményeinek széles horizontú és gondos rendszerezése egy nagy emberi élet egyéni gondolataival ötvöződik. A főkönyvben és az egyiptomi szeletekben felhalmozott szókincs azt mutatja, hogyan uralkodott Gárdonyi az annyira szeretett anyanyelven. Felismerhető, hogy egyik célja a magyar nyelv tisztogatása, szépítése, idegen befolyásoktól való megkímélése volt, a másik pedig az, hogy a szógyűjteményekben a váratlan szóhasználat, a meglepő fordulat szerinte alapvető követelményének betartásához kapjon állandó eszközt. Ezzel az összefoglaló értékeléssel teljesebbé akartuk tenni ismertetésünket. Tudjuk ugyanis, hogy minden válogatás hézagos és többé kevésbé önkényes, így a Gárdonyi Géza által kialakított titkosírás megfejtésével feltárt anyag hatása is majd csak akkor érvényesül maradéktalanul, ha a teljes szöveg és az egész szerkezet kerül részletes elemzéssel a kutatók és érdeklődők elé. Addig ez a közlés marad az első részletesebb tájékoztatás. 360