Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)
Korompai János: Gárdonyi titkosírásos feljegyzéseinek tartalma
szerint egy egy hang jelölésére Gárdonyi húsz, vagy még annál több jelet is használt, márpedig ha például egy öt jelből álló szóra hangzónként 20—20 betűjel kombinálható, az a szó 20 5 —3200000 féleképpen való leírását teszi lehetővé. Ezen a meggondoláson alapszik az a véleménye, hogy Gárdonyi ugyanazt a szót nem írta le mégegyszer ugyanúgy. László szerint Gárdonyi titkosírásában nem jelölte a magánhangzókat, hanem azokat az egymásra torlódó mássalhangzók alapján az olvasónak kellett beiktatnia, illetve az író által kialakított diakritikus jelrendszerben kapott támaszpontot. László János minden említett megállapítása téves és így teljesen hamis alapokból indult ki kutatása. Érthető, hogy végső eredményképpen csupán rövid, felkiáltásszerű, összefüggés nélküli, értelmetlen szövegtöredékeket hozott ki, amelyeknek semmi közük sincs a valóságos megfejtéshez. Ezt a szegényes eredményt Gárdonyihoz méltatlan és önkényes fogással magyarázta, amikor összegezésképpen azt fejtegette, hogy milyen „megrázó kép tárult fel előtte". Ugyanis meggyőződése szerint Gárdonyi, idegbaja elhatalmasodása következtében valami zavaros álomvilágot keresett, tragikusan erőlködött, hogy „természetfeletti erők" pótolják legjobb éveinek írói ihletét. Állandóan a „szellemeknek" könyörgött, hogy sugalljanak neki remekmüveket. László azt állítja, hogy Gárdonyi magamagának volt spiritiszta médiuma: nyugtalan éjszakáinak révületében maga rótta papírra a megjelenni vélt szellemeknek tulajdonított hallucinációkat. így lett László szerint a feljegyzések szövege ,,. . . körbekeringő szavak monoton zenéje." Ezek után nem is látta értelmét a további megfejtésnek, hiszen az csak a „magábaroskadás és céltalan vergődés éveiről beszélne." László János eredményeinek ismertetését ezzel a gondolattal zárja: „Meghatott szomorúsággal kell megállapítanunk, hogy az író ... bizonyos vonatkozásban évekkel előbb halt meg, mint életrajzi adata mondja ... s ez a borzongató, makacs játék (t.i. a titkosírás) a nagy Gárdonyinak bizony csak torzképét mutatja." Az író halála után évtizedeken át rejtélynek megmaradt titkosírás első és sajnálatos módon téves magyarázata hosszú ideig széles körben hatott és hozzájárult Gárdonyi élete utolsó másfél évtizedének helytelen értékeléséhez. Számos hivatalos szakkönyv ma is úgy zárja le Gárdonyi Géza munkásságának elemzését, hogy a század első évtizedében megjelent történelmi regényeit állandó hanyatlás követte és mintha Gárdonyi írásművészete ezekben az években megszürkülve veszített volna erejéből. Az író hagyatékát kezelő egri múzeumnak fontos feladata, hogy elősegítse a helyes Gárdonyi-értékelés kialakulását. Jó alkalom nyílt erre, amikor 1965 végén az író legidősebb fiának, Gárdonyi Sándornak halála után előkerült hagyatékban sok titkosírással írott feljegyzést találtunk. Gárdonyi fia sohasem említette, hogy ilyen iratok vannak birtokában, noha sokan érdeklődhettek ezek után és tudhatott a László féle méltatlan magyarázatról is. A Gárdonyi Sándor hagyatékából előkerült anyag az addig ismert egyetlen füzetnek sokszorosa és annál változatosabb. A sokféle betűnagyság, a papírok és íróeszközök sok fajtája lehetővé tették az írásmód változásainak tanulmányozását, a gyakran folyóírásos szövegek mellett előforduló rejtjeles részek pedig a valóságos tartalom megismerése nélkül is útbaigazítást adtak a feljegyzések jellegét és valószínű tartalmát illetően. A gépelt kézirat lapszélén levő kezdetleges jeleket például joggal tartottuk számjegyeknek, amelyek oldalszámok vagy keltezések lehettek. Ha egy cédulán valamelyik Gárdonyi mű címét olvashattuk folyóírással, jogos volt a feltételezés, hogy a cédula titkosírású szövege arra a műre vonatkozik. A titkosírásos hagyaték első átvizsgálásától kezdve erősödött az a meggyőződésünk, hogy a megfejtés lehetősége megsokszorozódott és, hogy a feljegyzések tartalmának megismerése közelebb vihet bennünket Gárdonyi helyes értékeléséhez. Minden alkalmat megragadtunk, hogy a sajtó, a rádió és a televízió foglalkozzék ezzel a különös hagyatékkal. Nyilatkozataink végén mindig felhívtuk az érdeklődőket, hogy csatlakozzanak a megfejtéssel foglalkozókhoz. Két év alatt huszonkét önkéntes kutató jelentkezett. Volt közöttük tanár és diák, ipari munkás és tudományos kutató, közgazdász, katonatiszt, stb. 21 Az Egri Múzeurr Évkönyve 321
