Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Bakó Ferenc: A Heves megyei múzeumi szervezet helyzete és működése az 1969–1970. években

zése. Különösen sok gondot okozott a megyei székhely, az egri vár XVI. századi falainak, bástyáinak karbantartása, felújítása, közművesítése. Az országos jelentőségű építészeti emlék falai egyes helyeken már olyan megviselt állapotban vannak, hogy életveszélyt jelentenek környezetükre, főleg ott, ahol a lakóházak egészen a falak tövébe épültek. A megyei tanács és az Országos Műemléki Felügyelőség nagy erőfeszítéseket tett ennek a helyzetnek a megszüntetésére és elkezdte a várfalak mentén egy műszaki védősáv kialakítását. Ebben a sávban minden magántulajdonban levő építményt ki kell sajátítani, s a falak környékét szabaddá kell tenni nemcsak az életveszély elhárítása, hanem a tatarozás megkönnyítése érdekében is. A vár körítő falain belül is folytatódott az Országos Műemléki Felügyelőség helyreállító munkája: befejezték és átadták a var délkeleti fülesbástyáját, amit tervezőjéről Baldigara-bástyának neveztünk el. Az intézményhálózat és általában a dologi természetű fejlesztés mellett a dolgozók létsxáma is emelkedett. A tudományos és népművelő tevékenységet 1969 elején az egész megyei szervezetben kinevezett és szerződéses muzeológusok látták el. A kinevezettek közül régész volt Szabó János (egyúttal igazgatóhelyettes). Kovács Béla,néprajzos Bakó Ferenc (egyúttal igazgató), Kapros Márta,- irodalomtörténész dr. Korompai János; természettudományi gyűjtő és kutató Nagy Gyula (egyúttal a Mátra Múzeum igazgatója) és Rozsnyói Márton. Szerződéses viszonyban végeztek tudományos kutatómunkát a régészet terén Nagy Árpád, a legújabbkori történelem területén Dancza János és Molnár József, a természettudományon belül pedig rovartani gyűjtést végzett Jablonkay József. - Ez a tudományos együttes összetételében a két év során csak annyiban változott, hogy Kapros Márta helyét - aki a balassagyarmati múzeumhoz távozott - az ugyancsak néprajzos Schwalm Edit foglalta el. Ki tudtuk nevezni a korábban szerződéses Nagy Árpád régészt és új státusra kapott kinevezést Fodorné Ludányi Gabriella művészettörténész is, továbbá Varga András természettudományos kutató (utóbbi a gyöngyösi Mátra Múzeumhoz). A szervezet további erősödését jelenti az 1970-ben szervezett új gazdasági igazgatói állás, amelyre Hemelóczki József nyert kinevezést, valamint egy népművelő-gyakornoki állás, amit Horpáczi Judittal töltöttünk be. A gyűjtőmunka általában a múzeumi ötéves és a Magyar Tudományos Akadémia hároméves tervéhez igazodva folyt. A kitűzött és felmerülő feladatokat a korábbi évek gyakorlatának megfelelően két részre bontottuk, voltak különleges jelentőségű, kiemelt feladatok és voltak egyéb, főleg leletmentésszerű, illetve egy-egy közelebbi cél elérését szolgáló gyűjtések. Kiemelt feladat volt a Visonta-kutatás és a Palóc-kutatás ; mindkettő komplex, azaz több szaktudomány együttműködésére tervezett munka. A Visonta-kutatás azzal a célkitűzéssel indult, hogy idejében megmentse a földben rejtőző régészeti, kultúrtörténeti emlékeket azokon a területeken, ahova később a külszíni szénbányászat ki fog terjeszkedni; ugyanakkor arra törekedett, hogy a kitelepítésre ítélt falu minden jelentős életmegnyilvánulását megörökítse a néprajz és a szociográfia módszereivel. A nehézipari beruházó szervek által támogatott kutatás programjában és feladataiban az elmúlt két év során lényeges változás állt be annak következtében, hogy illetékesek lemondtak a falu kitelepítésének tervéről. Az új helyzet természetesen leszűkítette a kutatások körét és előbbre hozta ezek tervezett befejezését. A kutatás ennélfogva inkább régészeti, történeti módszerekkel folyt, a néprajzi gyűjtés üteme szinte leállt. Folytatódott a korábban elkezdett Petőfi utcai Árpád-kori temető feltárása, annak befejezéséig, majd elkezdődött a Nagy-csapási (Attila utcai) késő-avar temető kutatása. A gazdag lelőhely teljes feltárására még 1970 végéig sem került sor. Nagy Árpádnak, aki a visontai régészeti kutatást végezte, még maradt a későbbiekre is tennivalója. - A néprajzi gyűjtések anyagának rendszerezése, leltáro6