Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)
Szabó János Győző: Gótikus pártaövek a kisnánai vár temetőjéből
mint annyi mást, az övekhez kapcsolódó jelképi rendszert is szükségleteihez igazítva átvette, „liturgiájában megszentelte", megőrizve az öv megkülönböztető, rangjelző szerepét is. Nálunk a besenyő, kun betelepülők szokásai hozzásegíthettek abban, hogy a világi gyakorlatban később sem tűnt el egészen az öv szertartásos jelentősége, pl. az eskütevésnél. A XIV. századtól pedig az öveknek népszerűsége megnövekedett. A pompaszeretet a kevésbé módon középrétegeknél kivált pártaövek viseletében nyilvánult meg. Bronz és réz övdíszek a megrendelők nagy száma miatt préseléssel készültek. Az igényesebb, nemesfémből való, cizellált, poncolt övdíszeket viszont a nagybirtokos arisztokrácia ékszerkészletéhez számították. Az öv végrendelet tárgyát képezte, zálogügyeleteket bonyolítottak le vele, csakhogynem fizető eszközzé vált. A késői középkor öveivel foglalkozó kutatók érthetően e tények szemléletében tanulmányozták a leleteket és nem kutatták, hogy volt-e az öveknek jelképi tartalma vagy sem. B. Oberschall Magda a salgótarjáni középkori temetők övgarnitúrái között olyat is talált, amelynek veretein gótikus minuszkulás I betűsor látható; a betűket vallásos felirat csökevényének, immár értelmetlen díszítőelemnek vélte. 1 Későközépkori övvereteken túlnyomórészt erre az I betűre bukkanunk. 2 Azt hihetnők, hogy az írás érzékeltetésére az I betűsort tartották a legalkalmasabbnak. Ez az okoskodás azonban hamis. Egy ötvös, aki egyházi emlékek felirataiból egy betűt kiválaszt, annak a betűnek az értelmével nyilvánvalóan tisztában van. De ha fel is tételeznénk ilyen nagyfokú analfabetizmust, meg kellene válaszolnunk, hogy miért volt szükség olyan írás imitálására, amelynek nem tudták az értelmét. Vagy beszélhetünk-e - nemzedékről nemzedékre való másolgatást feltételezve - rontott szövegről, amelynek minden betűje azonos, gyönyörűen megmintázott minuszkula? Minden eddigi tudásunk ilyen folyamatokról ez ellen szól. Vagy hiányzott vajon a mester invenciója ahhoz, hogy kicifrázza a díszítményeket? Aligha. S hogyan értelmezhető, ha nem az I betűk többszörösét, csupán egyetlen I betűt találunk az övdíszen? Egyik legszebb példányt ebből a fajtából a Várpalota-csákánydülői temetőből ismerem. Egy XV. század második feléből való övgarnitúra négyzet alakú láncos nagyszíjvégének díszítése egyetlen I minuszkula, amelynek jelentőségét a belőle kinövő palmetták pompásan kiemelik. 3 (21. kép. 1.) Az I monogramm jellege vitathatatlan, olvasata Jézus, az egyház kezdettől fogva a görög Iota betűvel őt jelölte, ahogy X, a görög Chi a Krisztus szó rövidítése volt. Megjegyezzük, hogy a bemutatott láncos nagyszíjvégen a palmetták helyzete az I kombinációjával szokványos Jézus Krisztus monogramot ad. - Ahogy magyar papjaink görögül bár írni és olvasni nem tudtak, de az egyház gyakorlatában görög betűket használtak, úgy nem kellett írni-olvasni tudni a középkor tanulatlan emberének ahhoz, hogy az egyház jelképrendszerét megismerje. Ha az övvereteken az I egymagában Jézust jelentett, többedmagával miért nem vonatkozhat ugyanarra a fogalomra? Szabó Kálmán alföldi ásatásainak gazdag anyagából leközölt néhány olyan csatot is, amelyen M betűk sorakoznak és arról írt, hogy az M-t szíjvégeken, véreteken is gyakran megfigyelte. Az M betűt Máriának olvasta és joggal, hiszen olyan csatokat is talált, ahol Mária neve teljesen kiírva egymás mellett többszörösen szerepelt. 4 Ismerünk néhány olyan pártaövet, ahol a csatlemezen I betűk, a véreteken M olvasható. A tiszaújfalui középkori temető egyik övgarnitúrájában a függesztővereten egyetlen gótikus minuszkulás M vehető ki, a csatlemezen I betűk sora. Tiszaörvény középkori temetőjéből Horváth Béla szép XV. századi díszövet publikált 0 , amelynek téglalap alakú lemezein a préselt díszítés „fekvő M betűhöz hasonlítható." A csattesten „gótikus betűsor", nyilvánvalóan I minuszkulák. Szinte természetes, hogy középkori pártaöveinket Jézus és Mária nevével viselték. Ab08
