Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Friedrichné dr. Kovács Irén: Az 1929–33-as világgazdasági válság hatása Heves megye dolgozó népére

tásban, kivitte a piacra, sok kínálgatásra végül megvette tőle egy gabonaspekuláns. A munkás 18 P-ért akarta eladni, 15 P-ért megvette tőle a kereskedő és csatolta hozzá a bolettát, mondván, hogy ezzel adót lehet fizetni. A munkást az adóhivatalban felvilágosították, hogy becsapták, nem lehet ezzel még adót fizetni, az adóhivatal ugyanis nem kapta meg az erre vonatkozó utasításokat. Ez az eset még jobban felkeltette az ellenszenvet a boletta iránt. A parasztok nyilván nem jó szemmel nézték, hogy 18 P árfolyam helyett 15-ért adták a búzát, és a kapott szelvényt nem tudták felhasználni. „A kedvezmény akkor lenne hathatós, ha nem lennének lelketlen spekulánsok, és a vételnél törvényes keretek között mozognának. Viszont ebben az esetben a városi szegénység viselné a nagyobb terhet, mert a kenyérszükségletet drágábban tudná megszerezni.

67 Egerben az első boletta beváltása július 24-én csütörtökön történt meg, igen szerény keretek között. „Eddig mindössze 200 P. értékű lehet a beadott szelvénymenynyiség és csak 4 esetben történt, hogy adót fizettek vele, mert jobbára aratómunkások, földmunkások viszik a városi adóhivatalba a bolettát.

68 A boletta árát 1931-ben б P-re emelte a kormány, mert „ez a módszer bizonyult egyetlen eszköznek, amellyel meg lehetett óvni és védeni lehet a jövőben a magyar gazdaságot a külföldi és tengeren túli államok kíméletlen agrárversenye ellen." Az a vélemény alakult ki azzal kapcsolatban, hogy így 19-20 Pengőre lehet emelni a gabonaárakat.

69 Hogy ez a vélemény mennyire nem volt helytálló, és hogy a boletta mennyire nem segítette a tönk szélén álló kis- és középparasztságot, azt igazolja a banktőke és a nagyipar lapja, a Magyar Lyold 1931. szeptember 19-i számának következő cikke: „Ma már persze tudjuk, hogy a boletta amellett, hogy óriási terheket ró az ország adózó polgáraira, leginkább a nagybirtokos osztályon segít, mert hiszen egyedül ők azok, akinek komolyan számbavehető eladnivaló gabonájuk van. Nyilvánvaló, hogy csak is a nagybirtokos osztály érdekeit szolgálja, ugyanakkor szinte elviselhetetlen módon megterheli a lakosságot.

70 A nagybirtokosok és kulákok érdekeinek védelmére a válság éveiben gazdavédelmi rendeleteket bocsátott ki a kormány. Ezeket a rendeleteket azonban az uralkodóosztály igyekezett felhasználni arra is, hogy félrevezesse a tömegeket, leszerelje a forradalmiságukat. A rendeletben meghatározott ideig, kamatfizetési és egyéb feltételek teljesítése esetén, moratóriumot adtak a gazdáknak. A gazdavédelmi rendeletekben azonban olyan kikötések voltak, hogy azokkal már eleve kizárták a kedvezményekből a dolgozó parasztság nagy részét.

71 A mutatkozó bajokat a gazda védelmi rendelettel nem lehetett megszüntetni, vagy a falun a kisemberek körében elaltatni. Nagy bajok vannak a falun с cikkében a megyei lap ezt írja: Az adósságok miatt az ingatlan árverések napirenden voltak eddig és ezután sem javul észrevehetően a helyzet, mert a gazdarendeletek intézkedései nem tartanak lépést azzal a katasztrofális zuhanással, amely a termény- és földárakban tapasztalható.

72 A rendelettel a kisbirtokosok már nem sokat törődtek, a megyében augusztus 28-ig csak 25-en kérték az adómoratórium alkalmazását. „A gazdaközösség általában közömbösen fogadta ezt az intézkedést, mert azt mondják; megkésett már."

73 A kis földű emberek nagy része a válság éveiben tönkrement már és akik még az adósságokkal terhelve ugyan, de megmaradtak, nemtörődömséggel nézték, mi történik körülöttük. „Az árverésektől sem félnek már az emberek, a földnek ma már nem olyan kecsegtető az értéke, mint valaha."

74 Úgy tűnik, mintha a bankok nagylelkűségén múlott volna, hogy a kisparcellákat nem árverezték el. Nem lett volna kifizető a bankok számára, ha ebben az időben elárverezik, a földet csak potom áron tudták volna eladni, ha esetleg lett volna vevő. 441