Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Friedrichné dr. Kovács Irén: Az 1929–33-as világgazdasági válság hatása Heves megye dolgozó népére

A megyében csak 14 olyan község volt, amelynek 75%-nál kevesebb volt a hátraléka. 39 olyan község, amelynek 100%-on alul volt és 5 olyan község is volt, ahol 200%-on felül volt az adótartozás a hátralékok folytán. Legnagyobb az adóhátralék: Verpeléten 255%, Gyöngyöstarjánban 243%, Fedémesen 219%, Gyöngyöspatán 209% és Szentdomonkoson 209%. Ezek a számok hű tükrözői annak a szinte feltartózhatatlanul növekvő nyomorúságnak, amely a falvakra nehezedett/'

6 A befolyt adók az előző évi hátralékokat sem fedezték. A megye 113 községe közül 105-re mondták ki a „felelősséget". Felelősség alá kerül Eger városa is. Tévedtek azonban a felsőbb hatóságok, mert nem a jegyzők erélytelensége az oka az adótartozásnak, hanem a fizetésképtelenség/'

7 A fizetésképtelenség olyan méreteket öltött a vármegyében, hogy az 1930. évi hátralékokat csak 1931 novemberében fizették ki, 1932-re maradt az előző évről 3 millió pengő. A megye költségvetésében mutatkozó hiányokat adókivetésekkel pótolták. „Gyöngyös város 1933-ig 67%-os pótadóval dolgozott. Ekkor azonban, amikor a négy éve tartó válság teljesen tönkretette a parasztságot, újabb 10%-os pótadót vetettek ki a termelőkre. Eddig még a városok nem éltek ezzel a jogukkal és az országban talán Gyöngyösön hajtották végre először ezt a nem szimpatikus műveletet."

48 Az adót vasszigorral hajtják be - írja a helyi lap.

49 Az árverések nem kímélik a gazdákat. „A végrehajtók a lefoglalt ingóságokat az adózótól még akkor is elszállítják, ha a fél a helyszínen készpénzfizetést ajánl. Ez az eljárás különösen az iparosoknál és kereskedőknél katasztrofális hatású, mert az üzlet azonnali megszűnésére vezet és így tönkremegy az adózó fél, s e mellett súlyosan károsodnak a hitelezők is.

50 A végrehajtások száma egyre nő, mert mindig nagyobb a nyomor. „Ha így haladunk, nem lesz adófizető, akinek ne lett volna dolga a végrehajtóval" - írja az Eger с lap. Gyakoriakká lettek a kényszeregyezségek is. Komoly nagy cégek, kereskedők váltak fizetésképtelenné. 1931-ben az első 10 hónapban katasztrofálisan sok volt a kényszeregyezségek száma „de a tavalyihoz képest rohamos emelkedés nem tapasztalható." Ennek okát abban lehet keresni, hogy „kevés olyan cég van már Heves megyében, akinek ne lett volna kényszeregyezsége" és tudvalevőleg ilyen módon felszámolni csak egyszer lehet.

51 A kényszeregyezségek maguk után vonták a kisebb kölcsönző bankok bukását is. 1930. január 10-én két gyöngyösi bank felszámolásáról ad hírt az újság. A pénztelenség csődbe juttatta a cégeket, a bankokat, tönkretette a kisiparosokat. „Az utcák elcsendesedtek, mintha ünnep volna, a vasúton és postán nem érkezik jelentősebb mennyiségű áru. A magánvállalatok egy része sem tudja fizetni alkalmazottait, így ezek sem felelnek meg fizetési kötelezettségeiknek.

52 A pénztelenség és eladósodás a legsúlyosabban a mezőgazdaságot érintette. Megyénkben is megfigyelhető, hogy a nagybirtok eladósodása nem volt olyan nagymérvű, mint a közép-, kis- és törpebirtokosoké. Két okból is: először is, mert a nagybirtok jobban át tudott térni a racionális gazdálkodásra, mint a kisparaszti gazdaságok, másodszor azért, mert az adókivetéseknél és behajtásoknál fokozottan figyelemmel voltak arra, hogy tönkre ne menjenek. 1928-ban a bekebelezések összegének 63,2%-a a kisbirtokra esett és ezek közül is elsősorban az 50 kh-nál kisebbekre. Az ezekre eső átlagteher majdnem kétszerese az összes nagybirtok terhének. Katasztrális holdanként megközelíti a 400,- Pengőt, a kamatteher pedig majdnem háromszorosa annak a tehernek, amit a nagybirtok visel.

53 438