Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Friedrichné dr. Kovács Irén: Az 1929–33-as világgazdasági válság hatása Heves megye dolgozó népére

A nagybirtokok a bankoktól a fennálló lehetőségek között mindig kaptak kölcsönt, ugyanakkor a kisbirtokos nem tudott a kölcsönhöz hozzájutni. Ha mégis felvett, „gazdasági beruházásokra kölcsönt" - ez a sorozatos elemi csapásokkal társulva tönkretette, mert a bankok „12-14%-os, sőt olykor még magasabb kamattal sok gazdát teljesen tönkretesznek. Ma már nem egy gazda van, akinek adóssága földje értékének kétszeresére emelkedett.

54 Dr. Hedry Lőrinc a vármegye főispánja is kénytelen volt megállapítani, hogy „sok helyről merült fel panasz, némely pénzintézetek súlyos kamatpolitikája ellen. Egyes bankok úgyszólván uzsorakamatot szednek, ahelyett, hogy kíméletes politikával segítenének a bajbajutott gazda helyzetén a mai nehéz gazdasági viszonyok között."

55 Gyakori eset volt, hogy kistőkés uzsorások 40-50, sőt nem ritkán 60-80%-ra adtak pénzt a megszorult embereknek. S az ilyen nagyfokú uzsora ellen még csak védekezni sem tudtak, mert a kölcsönadók a gazdáktól olyan váltót kértek, amely a kölcsönvett összegnél - az uzsorakamat összegével megnövelt - magasabb tőkekövetelésről volt kiállítva. Ezek ellen az uzsorások ellen a gazdák feljelentést tenni nem mertek, mert hiszen bizonyítani nem tudtak, s azon kívül attól való félelmükben sem tették, hogy akkor még ilyen módon sem jutnak kölcsönhöz.

56 Az általános elszegényedés következtében Heves vármegye északi részén az elmúlt év folyamán veszedelmesen elfajult az uzsora. Bodony községben a módosabb gazdák és Amerikát jártak sokszor 40-50%-os kamatra adnak kölcsönt a rászorultaknak, - írja az Eger.

57 A lappangó válság kirobbanását jelentette, hogy 1928 végén hirtelen zuhanni kezdett a gabonafélék ára a budapesti tőzsdén. Máskor is volt árcsökkenés az aratás után, ez az árzuhanás azonban sokkal jelentősebb. Legfőbb gazdasági terményünk a búza, árpa és rozs árának esése elmélyítette mezőgazdaságunk válságát. A budapesti tőzsde jegyzései alapján évi átlagban a búza (boletta nélküli) ára a válság éveiben a következőképpen alakult:

58 1926/1927 31,76 1927/1928 31,69 1928/1929 24,97 1929/1930 21,92 1930/1931 14,94 1931/1932 11,50 1932/1933 12,93 1933/1934 9,13 A búza árának csökkenése szoros összefüggésben volt a munkanélküliséggel, az ipar válságával. A helyi lap a válság főokát abban látta, hogy „amíg a mezőgazdasági produktumok ára egyre hanyatlik, ezzel szemben az ipari cikkek ára folyton növekedik. Ezt az ellentétes áralakulást nevezzük agrárollónak. A mezőgazdaság olló közé került, az egyik éle az alacsony agrár-ár, a másik éle a magas ipari ár.

59 Az alacsony mezőgazdasági árak fokozták a parasztok nyomorát és a nagyfokú pénztelenség sokszor elhamarkodott üzletek kötésébe sodorta a parasztok egy részét. Sokszor ráfizetett a gazda a „zöldkötésre", mert a gabonaspekulánsok az egyébként is alacsony búza árakon alul vették meg a terményt a bajbajutott parasztoktól. Az állam, mint a gazdák „pártfogója" felhívta a gazdák figyelmét, hogy „saját jól felfogott érdekükben tar* tózkodjanak az elhirtelenkedett eladásoktól, s ha elkerülhetetlenül pénzre van szükségük, az egyes szövetkezetek, a Futura kirendeltségei, a Magyar Földhitelintézet Országos Szövetségei és számos gabonakereskedő megfelelő kamat mellett hitelt nyújt."

60 A zöldhitel uzsora ellen felvetették a gabonaraktárak létesítésének tervét. „Azokon 439