Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Friedrichné dr. Kovács Irén: Az 1929–33-as világgazdasági válság hatása Heves megye dolgozó népére

megyei parasztság egyik hónapot a másik után, de különösképpen rettegéssel várta a telet. „Vigasztalan a mezőgazdasági munkás helyzete" - írja helyi lapunk.

31 A mezőgazdasági munkások elhelyezkedési lehetőségére - a nagyobb birtokoknál is bevezetett takarékoskodás folytán, másrészt a külterjes gazdálkodásra való visszatérés következtében - nem volt kilátás.

32 Egercsehi bánya szomszédos községei Hevesaranyos, Fedémes, Istenmezeje és Ivád a vármegye legszegényebb falvai voltak és ezeknek lakossága részben az egercsehi bányában talált megélhetést. 1932 januárjában azonban innen is nagy elbocsátások történtek, 600 bányászt küldtek el.

33 Érzékenyen éreztette hatását, hogy a borsodnádasdi lemezgyár is korlátozta üzemét és elbocsátotta a munkások egy részét. Megyénk északi részéből a pétervásárai lárásból - Bekölcéről és más községekből - a lakosság egy része ide járt munkába. A munkások egy részét elbocsátották, de az ott maradt csekély létszám is csak 4-5 napot dolgozhatott havonta.

34 A hivatalos jelentések szerint 1931 szeptemberében 3110 mezőgazdasági munkás várt elhelyezésre megyénkben.

30 1932 tavaszán azt jelentette a helyi lap, hogy 8000 mezőgazdasági munkás van munkanélkül Heves megyében.

36 Az 1933. évi alipásni jelentés, amely a mezőgazdasági munkások helyzetével foglalkozik, 50 212 munkanélküliről számol be.

37 Külön nem említi ugyan a mezőgazdasági dolgozókat, de 1933 novemberében az Eger с lap jelentése szerint 21 000 mezőgazdasági munkás van kereset nélkül.

38 A mezőgazdasági válság elsősorban az agrárproletárokat és a szegényparasztokat, kisparasztokat súlytotta, de súlyos következményeit a középparaszti gazdaságok is megsínylették. A magas adóterhek, a bank - és kulák uzsora kamatai alatt nyögő kis- és középparasztság tízezrei ellen folyt a végrehajtás a válság éveiben.

39 Súlyos helyzetbe kerültek a földhöz juttatottak is. „A kiosztott földek ára azoknak az időknek földáraihoz simult, amikor a búzát 40,- Pengőért lehetett eladni, s a föld ára 800-1200 Pengő volt holdanként."

40 A válság éveiben a földek értéke egyharmadára csökkent, s a törlesztési részletek olyanok voltak, hogy jó közepes termés mellett is a föld egész hozama sem volt elegendő csak az évi törlesztendő részlet kifizetésére. Hiábavaló volt a figyelmeztetés, hogy elvesztik a földet „nem képesek eleget tenni kötelezettségeiknek, s a tartozás lassan elszaporodik olyan méretekben, hogy a földreform során kisgazdává emelt ember, lassan koldusbotra jut."

41 A dolgozó parasztság adóterhe a válság éveiben szinte katasztrofálissá vált, hiszen a magas termelési költség és a lehetetlenül alacsony mezőgazdasági árak következtében a mezőgazdasági árutermelés szinte elvesztette rentabilitását.

42 „Képtelenek adót fizetni, ruházkodni, gyermeket nevelni a Heves megyei kisgazdák, az árak folyton esnek, az adót szigorúan igyekeznek behajtani az illetékes szervek" - írja a helyi sajtó. A következő évben (1930) az alispáni jelentés arról számol be, hogy a súlyos gazdasági helyzet következtében az adóalanyok nagy száma vált, legalábbis ideiglenesen fizetésképtelenné.

43 Az elszegényedés egyik legbiztosabb fokmérője az adóhátralékok nagysága.

44 A megyében 1930-ban, az év első felében be kellett volna folynia 5 856 342,- P ebből befolyt 691 335,- P adóhátralék maradt:

45 5 165 007,- P 437