Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Friedrichné dr. Kovács Irén: Az 1929–33-as világgazdasági válság hatása Heves megye dolgozó népére

nagyon kevés mezőgazdasági munkás maradt szerződés nélkül. A munkások nagy része a Dunántúlra, különösen Fejér-megyébe szerződött."

23 De országos viszonylatban már nem ilyen megnyugtató a helyzet a megyei sajtó szerint sem. „Más vármegyékből érkezett jelentések szerint a summás-szerződések terén aggodalmat keltő tünetek figyelhetők meg és Magyarország mintegy 2 millió mezőgazdasági munkásának egy jó része szerződés nélkül fog maradni."

24 Rövidesen kiderült, hogy a helyi lap korábban kifejtett optimizmusa, bizakodása nem helytálló. Nem vette eléggé szemügyre a megye szegényfalvainak és vidékeinek helyzetét. A megye északi részén különösen a pétervásárai járásban annak falvaiban félve, rettegve néztek a tél elé. Pásztó községben, amelynek népsűrűsége nagy, határa kicsi és minőségileg gyenge a termőföldje - bérmunkásként elhelyezkedni nem tudtak csak egészen kis százalékban. A község lakosságának több mint 60%-a minden másnál bizonytalanabb napszámkeresetre volt utalva. „A kereseti lehetőségek állandóan romlanak. Ennek oka, hogy a község határa olyan kicsi és sovány, hogy az emberek kezén levő földből a lakosság nagy népsűrűsége folytán alig félhold gyenge termőföld jut. Tehát a mezőgazdasági termelés Pásztó lakosságának felét sem tudná eltartani. Mivel pedig Pásztón számottevő ipartelep nincs, így a munkás ősszel a környékbeli ipartelepekre indul munkát keresni. Azonban Apc, Jobbágyi, Nagybátony és Kisterenye üzemei kereseti alkalmat elsősorban a helybeli lakosságnak biztosítanak."

2

'' A következő évben (1930) a vármegyei Gazdasági Felügyelőség jelentése is igen szomorú adatokat tartalmaz a mezőgazdasági munkásokra vonatkozólag. „A megye területén alig néhány faluból szerződtettek a tavaszi munkákra summásokat. Ott van a baj, hogy a gazdák lassan áttérnek a kevesebb munkást foglalkoztató termelésre, s ilyenformán mindenütt több ezer ember marad munka nélkül. A téli kereseti lehetőségek a semmivé redukálódtak. Igen súlyos esztendőnek nézünk elébe."

26 A gyönygöspatai summások helyzetét így jellemzi a megyei lap: „Gyöngyöspata lakóinak nagyrésze két-kézi munkás, aratók, summások, részesmunkások mentek innen tavasz nyíltával az ország minden része felé. így volt legalább is más esztendőkben. Most az idén otthon szoronganak a nádas kis házakban és várnak nap mint nap valami megváltó gondolatra." A zsellérek, summások többnyire nagy családdal irtózatos szegénységben egyre kevesebb reménnyel várták egyik nyarat a másik után.

27 Máskor ebben az időszakban már elhelyezkedtek az ország különböző részében, most pedig mint írja az Eger с lap 1931. márciusi számában - „Patáról a 300 pár arató közül még egyetlen egynek sem sikerült elhelyezkedni." „Nagyivánon az éhínségtől lehet tartani." - jelentette Heves megye főispánja 1930-ban. A munkanélküliség 5080%-kal nagyobb a szokottnál.

28 A súlyos munkanélküliség az árdrágulással súlyosbodott. Az élelmiszereknél 5,8%-os, a közszükségleti cikkeknél 4,17%-os drágulás állott be. A háború óta a drágulás 60%-os, egy pengőnek a békebeli értéke 64,5 fillér.

29 De nem is kell a háború utáni évekhez visszamenni, elég, ha közvetlenül a válság előtti évek áraival teszünk összehasonlítást. „Mindennek emelkedik az ára, csak a búzának és a részvénynek csökken. A hivatalos index ugyan alig mutat áremelkedést, de ha a nép, a dolgozó emebr szemszögéből nézzük, igen is van áremelkedés és nem három, hanem öt vagy hét százalékos. A munkaruha ára emelkedik, a szalonruha ára viszont csökken, - ebből az következik, hogy a ruha ára változatlan, a ruha indexe nem változik! Az igazság azonban az, hogy a jelenlegi megélhetéshez szükséges áruk átlagosan számítva 20%-kal drágábbak."

30 A munkanélküliség és drágulás nyomasztó helyzetében rettegéssel várta a Heves 436