Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Friedrichné dr. Kovács Irén: Az 1929–33-as világgazdasági válság hatása Heves megye dolgozó népére

Elbocsátotta összes munkásait is a Nagybátonyi Kőbánya is. A váratlan intézkedés több mint 600 embert tett kenyértelenné. A munkásokat eddig sem foglalkoztatták eléggé, pedig az útépítéshez nagy mennyiségű kőre lett volna szükség. Különben a bánya üzemeltetésének megszűntét azzal „igazolták", hogy nem tudják értékesíteni a követ, mert az útépítések szünetelnek.

16 1930. június 29-én bejelentették, hogy a „Mátraszelei Bánya kimerült és megszüntette üzemét." Csaknem 350 bányász maradt kenyér nélkül. A bányászok a Salgótarjáni Szénbányászati RT-t kérték, hogy alkalmazza őket, hiszen a mátraszelei bányától 900 vagon szenet rendelt a MÁV és ezt átutalják Tarjánnak.

17 Beszámolt az újság a Parádi Üveggyár helyzetéről is. „Kihűltek a parádi üveggyár kemencéi, közel 80 munkáscsalád maradt kenyér nélkül. Az üzemet 1930 novemberében állították le, s azóta ezeknek az embereknek a helyzete felülmúlt minden fantáziát.

18 Hatvan városban különösen az építőipari munkások helyzete volt kilátástalan. Szakképzett munkások kénytelenek voltak „mindennél bizonytalanabb közmunkákra várni." A város vezetősége nem is igyekezett megfelelő munkaalkalmat teremteni. „A közelmúltban két esetben is előfordult, hogy az állam házat vásárolt különböző intézmények és hivatalok elhelyezésére", - ugyanakkor amikor a munkások munka nélkül tengődtek. Tüdőszanatóriumot is akartak venni, de a munkások tiltakoztak az ellen, hogy egy kínálkozó munkaalkalomtól megfosszák őket.

19 A helyi vezetőség egyes tagjai tiltakoztak az ellen, mondván „a télbe nem lehet belemenni semmit sem kereső munkássággal."

20 Az építőipari munkások nehéz helyzetét szemlélteti az is, hogy 1930 végén már 40 filléres órabérrel is jelentkeztek kőművesmunkások, a napszámosok órabére pedig már 20 fillérre süllyedt. Az építőipari munkanélküliség a megye területén átlagosan 80%. Az építkezési mellékiparágakban abszolút munkanélküliség van. Igen sok segédet elbocsátottak és feltűnő nagy számmal vettek fel tanoncokat.

21 A mezőgazdaságban a munkanélküliség még súlyosabb helyzetet teremtett. Mint az előbbiekben láttuk, a munkanélküliség a válságot megelőző években is állandó és nagyméretű volt, a válság hatására még inkább növekedett. Megyénk lakossága különösen érezte a mezőgazdasági válság hatását, mert a megye lakosságának nagy része mezőgazdaságból élt. 1930-ban a megye lakossága foglalkozás szerint a következő:

22 őstermelő 210 086 66,3% bányászat és kohászat 6 928 2,2% ipar 42 252 13,3% kereskedelem 9 085 2,9% közlekedés 12 514 3,9% véderő 2 228 0,7% napszámosok, közszolg. és szabadfogl. 10 331 3,3% tőkések és nyugdíjasok 9 865 3,1% házi cselédek 4 758 1,5% egyéb és ism. f. 8 882 2,8% ossz. népesség: 316 929 A fenti adatokból is kitűnik mennyire súlyosan érintette a megye lakosságát a válság. Ahelyi újság 1929 tavaszán még nem látta túlságosan veszélyesnek a helyzetet a munkanélküliség tekintetében. Elég bizakodóan írt erről : „Hevesvármegye területén 28* 435