Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Friedrichné dr. Kovács Irén: Az 1929–33-as világgazdasági válság hatása Heves megye dolgozó népére

A kiskereskedők és kisiparosok körében általános a panasz, hogy minimális a forgalom. „Temető van itt, nem forgalom!"

8 A munkabérek a válságot megelőző években is alacsonyak voltak, a válság következtében pedig szinte elképesztően alacsonyra süllyedtek. A földbirtokosok és tőkések a termelés csökkenése ellenére is a maximális profitot hajszolták, a maguk jövedelmét mindenáron az adott körülmények között is biztosítani akarták és a válság minden terhét a dolgozókra hárították át. A munkanélküliséget kihasználva az általános áresésnél (mezőgazdasági termények) jóval nagyobb mértékben szállították le a munkabéreket. Az Egri Dohánygyárban is csökkentették a munkabért. Március 1-től a munkaidőt napi fél órával redukálták és egy munkásra hetenként csak 1000-1200 db szivart zárolhatott. A gyárnak 550 olyan akkordmunkása van, akit ez a rendelkezés keresetének 15-20%-tól megfosztott.

9 „Őszinte tények egy Heves megyei szénbánya haldoklásáról" с cikkben az Egercsehi bányatelep helyzetéről ír a megyei lap: „Itt van pl. egy családos ember, ez decemberben 79.- Pengőt és 97 fillért keresett volna, (aknász) A levonásokra mint a jegyzék tanúsítja, elment 61 pengő 94 fillér, kapott tehát 18 pengő és 3 fillért. A keresetből arra sem telik, hogy valamit akasszanak magukra belőle. Éppen, hogy éhen nem lehet veszni tőle."

10 „Még napi 50 fillérért is dolgoznék, - mondja az egyik. Legalább kenyeret vehetnék rajta. Olcsó lett az ember!"

11 Szintén a csehibányai eseményekről írva jegyzi meg az újság, hogy az elbocsátásoknál úgy válogatták ki az embert, hogy lehetőleg egyszer s mindenkorra megszabaduljanak tőlük. Olyanok vannak közöttük, akik már néhány hónap múlva jogosultak lettek volna némi nyugdíjra. így persze nem kapnak egy fillért sem. Pedig havonként hol 3 pengőt, hol többet levontak tőlük nyugdíjalapra.

12 Egerben is megdöbbentően nagy volt a munkanélküliek száma. A keresztényszocialista párt egri irodáját is naponként 60-80 munkanélküli kereste fel. A szervezet csak alig egy évvel előbb alakult, tagjainak száma is kicsi, mégis ilyen nagy számban találhatók ott a panaszkodó, elgyötört munkanélküliek." Falszürke arccal álldogálnak a fal mellett, vagy ülnek a lócákon lecsüggedt kézzel napok hosszán néma szájjal. Már a keserűségre sem futja, mert a keserűséghez is erő kell, erő pedig nincs, mert kenyér nélkül elgyengül a test és elfonnyad a lélek ... Itt vannak egész nap. Nem akarnak hazamenni. Minek nézzék a gyermekek elijedt hallgatását."

13 Ezek a szervezett munkások, akiknek mégis megvan az az előnyük, hogy tudnak róluk. De sokszázan voltak olyanok, akiknek létezéséről és nyomoráról nem tudott senki, nem tartotta számon senki. A város (Eger) 500 munkanélkülit tartott nyilván, de magánosok számítása szerint 1500-ra tehető a munkanélküliek száma, beleértve a mezőgazdasági munkásokat is. A földmunkások mellett az építőiparosoknál volt a legnyomasztóbb a helyzet. Egerben teljesen megszűntek a középítkezések. Más városokban sem tudtak munkát kapni. Magános építkezések sem igen fordultak elő, mert sehol nem volt pénz és alkalmi munka sem kínálkozott.

1

'

1 Ami kevés szükség-munka volt tavasszal, (útépítés, renoválás) az a nyár elejére már is fogyott. Ez kimerítette Eger anyagi lehetőségeit. „Az elszegényedés következtében újabb munkanélküliségre lehet számítani különösen az építőiparban. Az építkezések száma veszélyesen csökkent: 1927. évben 105 1928. évben 268 1929. évben 149 1930. évben 49 lakást épített a Falusi Kislakásépítő Szövetkezet.

15 434