Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Bakó Ferenc: Kőházak és barlanglakások Észak-Hevesben

káltak a barlanglakásokkal kapcsolatos adatokat, de ezek inkább csak a lakás létét és helyzetét határozzák meg, közelebbi részleteket nem tartalmaznak. Az első adat 1766ból, az utolsó 1783-ból származik és habitabile cellariumról, vagyis lakható pincéről beszél/

5 egy esetben pedig a magyar nyelvű szöveg Pincze Lakó Ház eladását bizonyítja.

76 A pincelakások számát ezekből az adatokból nem lehet megállapítani, mert az adott 17 év alatt felbukkanó 11 lakás azok összes számához semmiképpen sem viszonyítható. A bejegyzések mindig közlik azonban a pincelakás helyét, s ebből arra következtethetünk, hogy nagyobb részük a Szálában lehetett, mert a 11-ből hét eset ide helyezhető; kisebb részük a Ciha hóstyán, vagy a Ciglédi külvárosban volt, itt három lakásról van szó. A vételárakból arra következtethetünk, hogy a pinceházak között méretben és minőségben lényeges eltérések lehettek. A legolcsóbb lakás 22 rajnai forintért kelt el (Szála, 1771. év), a legdrágább pedig 56 forintért (Ciglédi külváros, 1769. év). Nemcsak a XVIII. század végén, hanem még a múlt század első felében is gyakori lehetett Egerben a zsellérek ilyen elhelyezése, mert 1829-ben a város délkeleti szélén egy elhagyott kőbányát négyen, majd a következő évben harmincan igényelnek lakhelynek; - végül maga a káptalani mérnök is javasolja, hogy a kőbányát taxa fizetés mellett adják át habitatio cellariolis, vagyis pincelakás céljára.

77 Összefoglalásként megállapítható, hogy egri történeti adataink két csoportra oszlanak. Az egyik csoport a XVIII. század elejéről olyan borospincékről szolgáltat adatokat, amelyekben családok is laktak. Ezek a pincék feltehetően nagyobbrészt a városfalakon belül voltak. Arra vonatkozóan, hogy ugyanebben az időben a falakon kívüli területeken voltak-e ilyen vagy másfajta pincelakások, nincs adat. Ez tulajdonképp a második csoport, amely az írásos emlékekben először csak 1766-ban jelenik meg és amelyről kétségtelen, hogy alapfunkciójában barlanglakás, amit paraszti tulajdonosa eladhat vagy elcserélhet. Recens adatainkat áttekintve leszögezhetjük, hogy a történeti anyagból megismert két típus a későbbiekben is tovább élt és jelenlétük Egerben szinte a legújabb időkig kimutatható. Egerben a barlanglakást pinceháznak vagy kőháznak nevezik, de nem ismeretlen a kőlyuk név sem, minthogy a város délnyugati kijáratánál az egyik pincesort Kőlyuksornak nevezik a hajdani, már elpusztult barlanglakásokról. Bár a neveket általában mindenféle ilyen lakásra alkalmazzák, jelentésük tartalmát illetően mégis különbséget lehet közöttük tenni. Az egri, tufába vájt lakások két alaptípusba sorolhatók részben a recens, megfigyelhető anyag, részben a - fentebb már bemutatott - történeti emlékek alapján. Az egyik típus, aminek lényegét a pinceház megnevezés fejezi ki, minden esetben boros pincéhez kapcsolódik úgy, hogy az építmény rendeltetésében a pince funkciója az elsődleges fontosságú. A másik típus, a kőház egy sajátos lakóházformát képvisel, kőbe vájt házat, ami sok esetben egyetlen helyiség, máskor ez a lakószoba egyéb helyiségekkel összekapcsolva, nagyobb lakássá bővül. Az alábbiakban e két típus különböző egyedeit ismertetjük annak a terepjárásnak és megfigyelésnek eredményeként, amit főleg 1971 tavaszán magunk végeztünk.

78 A pinceház típus - ha nem is a legrégebbi, de - legszebb képviselője a Nagykőporos 56. és 57. számú pincéhez kapcsolódó lakás. A jelenleg kettéválasztott és két bejárattal külön használt pince hajdan egy volt, kőbevágott borházának boltozatát két tufapillér tartja. A borház végéből két ág indul, elején pedig lépcső vezet az úttal párhuzamosan fekvő, ugyancsak tufába vágott lakásba. A lépcső rövid folyosóra visz, ahonnan balra egy pince és egy kamra, jobbra pedig két lakóhelyiség nyílik, egy-egy ablakkal az út felé. Mai tulajdonosa keletkezésükről, vagy használatukról már nem tud semmit, de az egyik helyiség kétségtelenül konyha volt, középen ma is kőből készített, asztalszerű tűzhellyel, melyről a szabadtűz füstjét kürtő vezette fel. Ebből a konyhából volt tüzelhető a szomszéd helyiség búboskemencéje is (78. ábra).

79 357