Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)
Bakó Ferenc: Kőházak és barlanglakások Észak-Hevesben
föld felszínén is összegyűjthető, ha nem nagy a szükséglet, vagyis ha nem nagy a helyi lakosság száma. Később azonban elkerülhetetlen a kőfejtés - bármilyen primitív eszközökkel is -, majd a kőíaragás, az épület sarkainak és a nyílászáró szerkezeteknek igényesebb kialakítása miatt. A túlsúlyban követ felhasználó népi építőgyakorlat magasabb szintre fejlődésének tehát egyik feltétele a kőfejtés és a kőfaragás, nyilvánvalóan a házépítő mesterek mindenütt feltételezhető működése mellett. A kő kitermelésének és megmunkálásának különböző központjai alakultak ki Észak-Magyarországon is, de ezek a központok nem eléggé ismertek. Saját gyűjtésünk területéről tudomásunk van néhány centrum működéséről, de most csak a közelebb eső Heves megyeiekkel kapcsolatban sorolunk fel adatokat. Heves megyében a kőépítkezésnek, a kőzetfajták elterjedéséhez igazodva két nagy területe rajzolódik ki. Az egyik a Mátra déli lejtője a Zagyvától a Tárnáig, a másik a Bükk hegység nyugati, délnyugati széle. Korábban - a megyehatárok 1950. évi rendezése előtt - ezekhez még egy centrum csatlakozott északnyugaton, Tar községgel, ahol az igen könnyen faragható trachitot már a múlt század végére datálhatóan épületkőnek használták. 62 A mai megye területének nyugati részén Gyöngyössolymos, Gyöngyös és Abasár (Pálosveresmart) határában vannak a népi építkezést befolyásoló kőbányák. Ugyanitt jelentős számban kőfaragók is működnek. Gyöngyössolymos kőbányái az egyik közlés szerint régebben inkább csak sírkeresztek és malomkövek anyagát szolgáltatták, 6 ' de adatok vannak arra, hogy már 1763 óta a földesúr kőfaragót foglalkoztat a faluban, aki épületkövet is fejt és akinek joga van a kifejtett kő egy részét el is adni. 64 Korunkban a solymosi épületkő tartóssága, szép színe miatt és a szállítási lehetőségek fejlődése következtében sokkal elterjedtebb, mint korábban volt. Nagy jelentőségű az a kőfejtő és feldolgozó központ, ami Egerben és környékén alakult ki. Az egri püspöki, majd érseki székhely és nem utolsó sorban a hadászati fontosságú vár építkezései a város és a környék kőbányáit már igen korai időkben megnyitották, majd egy idő múlva ki is merítették. Ilyen volt a Ráchegyi alsó és felső bánya, továbbá a Makiári kapu előtti bánya, amelyek a XIX. századra már ki is merültek. Egerben a XVIII. század folyamán kőfaragó céh működött (egyesülve a kőművesekkel és az ácsokkal) és nemcsak ők, hanem a püspökkel szerződésben dolgozó külföldiek is adtak el építőkövet magánosoknak, esetleg jobbágyi sorban élő földműveseknek is. 6a Az Egerben működő kőfaragók és kőfejtők tevékenysége közvetlenül nem nagyon terjedhet túl a város határain, mert például 1786-ban az egyik földesúr Felsőszóláton (ma Egerszólát) falkő kitermelésére kőbányát nyittat és ezt a munkát nem az egri mesterekkel, hanem Gömörből hívott mecenzéfiekkel, Meczenzóf okkal végezteti el. 66 Feltehető azonban az is, hogy ez a korlátozott tevékenység csak a céhbeli iparosokra vonatkozott, a püspökség szerződéses alkalmazottaira nem, mert a XIII. század végén készült vagyon leltárban az uradalom olyan falvaiban is kőből épített szolgálati lakások vannak, amelyek közelében nincs kőbánya és ahol ennélfogva helybeli szakiparos sem lehetett. 67 A kőben szegény alföldi települések szükségletére nem annyira az egri, mint inkább a demjéni kőfejtő és kőfaragó központ dolgozott. Működéséről már a XVIII. század elejétől tudunk, amikor a püspökség épületkövet termeltetett itt ki. 1763-ból ismerjük az uradalom Hagen József és Köllner János egri kőfaragókkal kötött szerződését, amely engedélyezi számukra, hogy a saját részükre termelt követ a lakosság számára értékesítsék. 68 1800 körül már nemcsak az uradalom egyes épületei, hanem paraszti használatú gazdasági épületek is készültek kőből. 69 Az 1910. évi statisztikai felmérés Demjén minden házát a kőfalú épületek közé sorolja, 70 nézetünk szerint szoros összefüggésben azzal, hogy a faluban csaknem két évszázada folyt az épületkő kitermelése és feldolgozása. A demjéni kőfaragók munkáival a megye déli részeinek falvaiban 23* 355
