Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Bakó Ferenc: Kőházak és barlanglakások Észak-Hevesben

cserép fed és ami alatt csöves kukorica szokott száradni. A lakást és a mellette levő másik kettőt (47. és 49. szám) a tetejüket képező sziklán földbevert dorongokból és gallyakból font gát védi a dombról esetleg az udvarokra zúduló föld és kő görgeteg ellen. A lyukhoz az udvar elején egy fennálló kamra tartozik, ebben húst, gabonát és kukoricát tároltak. Az udvar két oldalán húzódó tufakő kerítésbe vágva a kisebb gazdaságokra jellemző baromfiólakat találjuk. Az udvar jobb sarkában, a konyhaajtó mellett a régi siroki barlanglakásokra jellemző, tufába vájt, sekély fülke kisebb űrtartalmú, gabonatartó ácsolt láda, szúszék elhelyezésére. Gyűjtésünk idején a szúszék még a helyén állt, sőt hasonló jelenséget más háznál is észlelhettünk. Az alvégi Kőlyuksoron, a Fenyves u. 10. szám alatt van következő építményünk, egy szabálytalan, alul szétterpeszkedő kúpalakú sziklába vágva. A szűk udvar elején kisméretű (4X4 méteres alapterületű, egysejtű) fennálló ház 1955-ből, amiben inkább csak aludni szoktak, helyén korábban fennálló éléskamra volt. A lakószoba és a gazdasági építmények a sziklafalba vájva sorakoznak egymás mellett. A jelenlegi tulajdonos 1958 óta lakja és informál arról, hogy mit alakítottak a lyukon: megnagyobbították az ajtót és a két ablakot, továbbá eltávolították a válaszfalat, mert addig a lyuk két helyiségből állt. A lyuk fűtését kocka alakú kemence látja el, aminek szája kint van a szabadban. A füstöt a kemenceszáj felett vezetik ki vascsövön, középen pedig hagytak egy lyukat, amit hatalmas fadugóval dugnak be, amikor a kemence tüze leégett. Ezt a mai kemencét 1920 körül készítette Török József, a lyuk akkori tulajdonosa, aki 1918-ban költözött ide. Török József ugyancsak informálni tud bennünket arról, hogy milyen változtatásokat hajtott végre a lyuk korszerűsítése érdekében. Mikor ő beköltözött, a lyuk bal belső sarkában belőlfűtős, kürtös kemencét talált, s az egész lyuk egyetlen helyiség volt. Úgy vélték, hogy melegebb lesz a helyiség, ha az ajtó felé eső részt leválasztják, elrekesztik a szobától és konyhát alakítanak ki belőle. Elbontották tehát a kürtös kemencét és a hatalmas, terméskő padkájából kijött apró kővel felhúzták a közfalat. A kürtőt betapasztották, az ajtó mellé pedig a kis konyhában rakott tűzhelyet építettek. A szobát a fentebb már leírt, külső fűtésű kemencével melegítették. A szobától jobbra levő helyiség jelenleg éléskamra, korábban - Törökék idejében - sertésól, de eredetileg valószínűleg istálló volt. A jobbra következő helyiség ma csirkeól, korábban malacól volt. Az utolsó üreget a jelenlegi tulajdonos kisebbítette, feltöltötte és krumplit tart benne, korábban ezen kívül borospince is volt. A Fenyves u. 5. és 6. számú barlanglakások közös portán, azonos igényekkel épültek. Az út szintjétől magasan, 6-8 méterre és az utca vonalától is ugyanolyan távolságra fekvő lakások építési idejét éppúgy nem tudjuk, mint a többiét, azzal a különbséggel, hogy a mai forma kialakításáról vannak adataink. Az egyik, ma is élő mester vágta, illetve bővítette a lyukakat az 1920-as években. A kor stílusának megfelelően a bejárat elé verandát is vágtak, amit az udvartól magas mellvéd választott el, a 6. szám esetében a mellvéd végén még egy tornácoszloppal is. Mind a mellvéd, mind az oszlop a természetes kőből van kivágva. Az ajtó mellett levő 2-2 ablak nagyobb az átlagosnál és ugyanígy a szobák mérete is. A tüzelőberendezés mindkét házban újabb keletű (takaréktűzhely zárt kéménnyel), a kenyérsütő kemence tehát kikerült az udvarra: a 6. számúnál kőbe vájva, a másiknál építve. Az 5. számú lyuk verandájából kőbe vájt konyha is nyílik. A két tulajdonos igényeinek azonosságát igazolja, hogy mindkét lyukhoz építettek egy-egy kamrát is, a fennálló technikával kőből és oda, ahova a terepviszonyok megengedték. A kamrában élelmiszert, szerszámokat, eszközöket tartanak és az egyik kamrából kis, kőbe vájt pincébe lehet lejárni. Az 5. számú lyuk mellett még volt annyi kihasználatlan szikla, hogy gazdája belevájt egy kis ólat, de a másik már kénytelen volt ezt a kerítésen kívül, kicsit mélyebb szinten elhelyezni. A siroki barlanglakás fejlődésének jelenlegi utolsó fázisát képviseli a Mártí344