Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Bakó Ferenc: Kőházak és barlanglakások Észak-Hevesben

a tető síkján, s így jobban, szilárdabban zárja le a nádfedés végét, mint a rászegezett deszka. Ilyen a Mártírok u. 9. számú ház tetőfedése, de nem a fő-, hanem a hátsó véghomlokzat felől. A Darnói u. 1. számú ház ormát kovácsoltvas kereszt díszíti és feltételezhető, hogy korábban ez általánosabb volt. A másik három és újabb épület tetejét cserép fedi. A Vöröshadsereg u. 85. szám tulajdonosa állítása szerint ez volt az első cseréppel fedett ház a faluban, a nádfedés elmaradása tehát az 1880-as években kezdődött, de a cserép csak a bodonyi nagy tűzvész után (1904) vált általánossá. Ez időpontok előtt a legtöbb házat náddal fedhették, amire a hagyomány mellett az is utal, hogy a belterülettől északra eső területet Nádasnak nevezik, ahol nagy mennyiségű nád termett és amelynek termése miatt a XVIII. században a földesurak egész csatákat vívtak.

39 A lakóházak fedőanyagát tárgyaló első felmérés 1910-ben a siroki háromszázegy lakóházból százhatvanegyet náddal vagy zsúppal, százötöt cseréppel, palával, bádoggal, harmincötöt pedig zsindellyel, bádoggal fedettnek tüntet fel.

40 A mintegy 60-80 számra tehető barlanglakás is benne van ebben a számban, csak nem következik világosan, hogy hol. Leginkább a cserép, pala stb. kategória látszik erre valószínűnek, de ha a barlanglakás előtt eresz volt, úgy annak fedőanyaga szerint bárhova besorolhatták. A jelenlegi helyzetet tükrözi az 1960. évi népszámlálás épületösszeírása, mely szerint kettőszáznegyvenhat lakóházból már csak öt náddal (deszkával, zsúppal), kilenc palával és kettőszázharminckettő cseréppel fedett.

41 Korunkra tehát a nád mint tetőfedőanyag szinte jelentéktelenné vált, de a gazdasági épületek fedésében korábbi hegemóniáját még jóval a századforduló után is fenntartotta. Az épületek alaprajzi elrendezésére azok rövid jellemzése kapcsán a gazdasági, társadalmi szituációval összefüggésben már utaltunk. A házak tehát egy kivételével háromsejtűek és minden korban a falu társadalma közép vagy éppen felső rétegének házkultúráját képviselik. E megállapításon túl is azonban érdemes figyelmet szentelni az alaprajzi elrendezés változásainak különösen akkor, ha ez nemcsak a lakóhelyiségekre, hanem a hozzájuk épített, velük egy fedél alatt levő gazdasági használatú helyiségekre is vonatkozik. A három legrégebbi házon belül gazdasági rendeltetésű helyiségnek nincs nyoma (Vörös Hadsereg u. 9. és Darnói u. 1. szám), de a Mártírok u. 9. szám negyedik helyisége már ilyen jellegű. Az udvarra nyíló helyiség neve kis komra, funkciója szerint éléskamra, a lakórész három sejtjének mai neve pedig első ház, konyha és kis ház. Használatukat tekintve az első tiszta szoba, a második konyha, a harmadik pedig lakószoba, de kétségtelen e funkciók másodlagossága. A konyhában levő szabad kémény féloldalas, tehát csak az első szoba felé nyílik belőle kemenceszáj, amiből kétféle korábbi használatra lehet következtetni. Mindkét változat szerint az első, fűthető szoba lakószoba volt, de a hátsó lehetett női lakókamra,

42 vagy éléskamra is. Az utóbbi esetben feltételezhető, hogy a kis komra egy időben istálló volt. Az alaprajzi elrendezés további fejlődése minden esetre erre utal vissza, mert az 1867-ben épített Petőíi u. 25. számú, majd az 1889-i Vörös Hadsereg u. 85. számú és 1903. évi Petőfi u. 50. számú házak mind komplex épületek, amelyek egy fedél alatt magukba foglalják a háromsejtű lakást, a kamrát és az istállót. Némi kivételt képez a Vörös Hadsereg u. 85. szám, ahol a telek formája és a terepviszonyok nem engedték ezt meg, s ezért az istálló a házzal szembe, az udvar másik oldalára került. A helyiségek neve első ház, konyha, hátrúsó ház, komra (egy esetben hombár), istálló. Az elmondottak után meg kell még jegyeznünk, hogy ez a fejlődés a falu olyan részein érvényesülhetett, ahol a telkek végén nincs vájható kőfal, melyben a házhoz csatlakoztatott gazdasági építmények elhelyezhetők lettek volna. Az alaprajzi elrendezéssel szorosan összefüggő tüzelőberendezés tormái a fennálló házakban nem sok változatosságot mutatnak fel. A legrégebbi négy ház szabadkéménye eredetinek látszik, s feltételezhető, hogy a szájhagyománnyal megegyezően (Vörös 335