Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Bakó Ferenc: Kőházak és barlanglakások Észak-Hevesben

III. Föld felett álló épületek Sirok lakóházaira, gazdasági épületeire, de még középületeire is a kő, mint építőanyag általánossága a jellemző. Dolgozatunk bevezető mondataiban rámutattunk Sirok és néhány Heves megyei község sajátos helyzetére a kőépítkezés általános gyakorlatát illetően. Ez a gyakorlat nem a terület iparosodásának és a gyengébb állékonyságú építőanyagok a jelenben megfigyelhető kiszorulásának következménye, hanem valószínűleg több évszázadra visszavezethető hagyomány, aminek forrásai a földrajzigeológiai adottságok és a házépítő kultúra. Erre következtethetünk abból a néhány adatból, ami a témában rendelkezésünkre áll. Az 1910. évi népszámlálás adatai a századforduló viszonyait tükrözik, amikor a Sírokon megszámlált 301 lakóházból 297 kőből (vagy téglából), egy ház vályogból vagy sárból, de kő (illetve tégla) alappal, három pedig teljesen vályogból vagy sárból épült. Az összeíró egyetlen faházat sem talált. A mai helyzetből és a hagyományból is visszakövetkeztetve elfogadható, hogy a 297 ház nem téglából, hanem kőből épült.

28 Valószínű, hogy a Sírokon akkor joggal számításba vehető 60-80 barlanglakás is ebben a 297-es összesítő számban kapott helyet. A korábbi idők levéltári adatai vagy nem annyira részletezőek, hogy a házak építőanyagára is kiterjednének, vagy nem a népi építészetre vonatkoznak. Az előbbiekhez tartoznak a megyei dikális összeírások 1835 és 1845 között, melyek minden megjegyzés nélkül annyit közölnek a házakról, hogy harmadik osztályúak.

29 Közelebbi adatokról informálnak bennünket azok az iratok, amelyek valamilyen szempontból a földesurak lakóházaival, gazdasági épületeivel foglalkoznak. Ez az anyag látszólag nincs közvetlen kapcsolatban a népi építészet tárgyaival, de történeti adatai mégis hasznosíthatók, mert a népivel azonos hagyományokból táplálkozott, csak haladottabb és gazdaságilag magasabb szintet képviselt.

30 1783-ban egy peres irat központi eseménye az, hogy Liszkay Miklós földesúr erőszakosan telket foglalt magának és azzal a nyilvánvaló céllal, hogy házat építsen, követ és fát hordatott a közelbe.

31 A ház tehát kőből épült volna, mint ahogyan az Orczy család lakóháza is 1774-ben,

32 vagy ugyanez a ház udvarház néven és a vámház („vagyis vendégh fogadó") 1740 körül.

33 1743-ban a siroki malom, sörház és vámház körül kialakult vita során tisztázni kellett néhány kérdést az épületekkel kapcsolatosan, így azok építésének, alakításának körülményeit is. A kihallgatott helybeli tanúk elmondták, hogy 1712-ben, amikor az épületek az Orczy család „kezére szállottak", még fából és sövényből voltak, majd 1723 után kezdte az akkori bérlő ezeket egymás után kőből átépíteni.

34 A földesúri vagy polgári építkezés gyakorlatában tehát a két helyileg jelentős építőanyag, a fa és a kő egymást váltása elég pontosan meghatározható. Sírokon a számos kőbe vájt építménytől megkülönböztetendő, a föld fölé emelt házat, istállót stb. fennállónak nevezik. Ezt a legnagyobbrészt kő épületállományt az alábbiakban hét lakóház részletes bemutatása útján jellemezzük.

35 A hét lakóház közül három a XIX. század elejének építészetét képviseli. A hagyomány szerint a legrégebbi, a Vörös Hadsereg u. (Hárskút) 9. szám jelenlegi tulajdonosa, Varga kiskovács Sándor kovácsmester szerint a múlt században a falu módosabb rétegének lakóházát példázta. Helye is erre vall, az egyházi centrum közelében van, nem messze az útkereszteződéstől. A tulajdonos azt állítja, hogy építése óta csak jelentéktelen változtatáson esett át: 1900 körül a korábbi nádfedést megvékonyították - mert terhét a szarufák nem bírták - és zsúppal borították be. - A Mártírok u. 9. szám a kőlyukak sora alatti teraszra épült és négysejtűsége arra vall, hogy szintén gazdaház volt. Egész megjelenése és részletei annyira hasonlóak az előbbihez, hogy 333