Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Katona Imre: Az apátfalvi kőedénygyár első évtizedei

A helybeli agyag-bányák is szolgáltatnak ugyan a bányák számára agyagot, azonban a finomabb agyag egy része máshonnan kerül".

0 E szerint tehát nem egy, hanem egyszerre, egy időben két kőedénygyár működött Apátfalván a XIX. század közepén. Egyiket a másikkal szemben „régibb"-ként emlegetik, amiből arra következtethetünk, hogy működése évekkel előbb kezdődött, mint amazé. A „város délnyugati szélin" álló ún. „másik gyár" eredetileg papírgyár volt. Dankó János 1847. aug. 28-án kelt leírása szerint a papírgyár 1815 körül keletkezett. Kezdetben hasznosan dolgozott, de évek óta csak tengődik. Ezt látva jutott arra az elhatározásra „még a múlt év derekán" Dankó János jószágigazgató, hogy bátorkodik „Érsek Öexcellentiáját mély alázassál meg kérni, mi szerint kegyesen engedné meg ezen gyár épületeit más hasznosabb czélra fordíthatni, jelesen az akkoriban ajánlkozó ismeretes Aué vállalkozónak kőedénygyártásra bérbe bocsájtani, mit a' kormány mégis nyert, és az imint nevezett vállalkozónak már át is vala adandó, ha a' Szerződés pontjai feletti alkudozás hajótörést nem szenvedett volna". Miután a szerződés meghiúsult javasolja Dankó - az épület továbbra is papírgyárnak maradjon fenn.

6 Tehát e szerint „a város délnyugati szélin" álló „másik gyár"-at csak 1847. augusztus 28-a után alakították át kőedénygyárrá, miután a hosszas huzavona ellenére mégis megtörtént a megállapodás Aue-val. Molnár ezt írja az újdonsült kőedénygyárról: „A belső termelőmunka megismeréséhez ismételten a Vahot által közölt adatokra kell támaszkodni. . ? Ezek szerint a gyár a régi papírgyártás céljaira épült és használt épületekben kezdte meg működését, amelyekhez csak egy kemencét építettek. A termelésben még az 1847-ben bérlőként odakerülő Aue idejében is mindössze 3-4 korongost foglalkoztattak.

8 A „régibb kőedénygyár"-ra a Kubinyi-Vachot-kötet adatai vetnek fényt:" „A sokszor említett apátsági templom mellett, a régi kolostor helyén egy épület áll most. Ezen épület alapkövét 1750-ik július 11-kén Gusztinyi János egri kanonok s papnöveldéi kormányzó azon czéllal vetette meg,- hogy . . . egykor paplakul szolgáljon. Erdődy Püspök terve szerint t. i. Apátfalva helysége ide lett volna áttelepítendő. Ez azonban nem valósult meg. így ezen épület utóbb a fönn-nevezett Sokváry remetének, majd másoknak is szolgált lakásul. 1827 körül fürdőházzá, majd posztó-gyárrá s újabban kőedénygyárrá alakíttatott át, s mint ilyen, most szépen virágzó állapotban vagyon,. . ." Tehát, míg a város délnyugati szélén álló kőedény gyár papírgyártás céljaira szolgált 1846-ig, a régibb kőedénygyár épületét posztógyárból alakították át kőedénygyárrá. Ugyancsak Vahot leírásából közismert, hogy a gyár 1853-54-ben már ismét a dombon, a templom mellett, az eredeti épületben üzemel. Fényes 1851-ben írt lexikonából nem derül ki, hogy a címszó írásakor már a dombon, vagy még a falu szélén, s síkságon üzemelt-e a kőedénygyár. Egy biztos, az ún. „másik kőedénygyár" csak átmenetileg üzemelt. Vahot Imre szerint a „másik kőedénygyár" működését Aue idejére tehetjük, aki - mint ismert - 1847-től 1850-ig hasznosította az apátfalvi bérleményt. Ekkor azonban elődjéhez, Hüttner Józsefhez hasonlóan, ő is csődbe jut és bíróilag kiűzik a bérleményből. Ez az évszám Vahotnak azzal az adatával is megegyezik, mely szerint „ . . . a vállalkozó szellemű és erélyes Földváry testvérek 4 év óta - olvashatjuk 1854-ben - folyvást építkeznek". Sőt a továbbiakból az is kiderül, mi tette szükségessé a völgyben az 1847-től működő műhely beszüntetését. „ . .. mivel lent a völgyben a régi papírgyárnál - írja Vahot könyvében - vadvizes helyek miatt nem lehetett építeni, kénytelenek voltak gyárépületeiket fent a hegyen, a regényes fekvésű Bélkő alatt, a régi templom mellé állítani, e hely szentsége korántsem zárván 260