Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Katona Imre: Az apátfalvi kőedénygyár első évtizedei

ki az ipar és a szorgalom közhasznú érdekét." Itt arra találunk utalást, miért vitték el a már működő gyárat a templom mellől, és miért helyezték ideiglenesen a falu szélén a völgybe. Az Aue és Hüttner közötti - feltehetően rövid - időszakban a szeminárium üzemeltette a kőedénygyárat. Ez mindenekelőtt Dankó Jánosnak „a Neveidei Főkormány" gazdasági igazgatójának 1846-ban az iparegyesülethez intézett leveléből is kitűnik. „Azt azonban nem lehet örömmel nem említeni, miszerint több szakértők ittléte után e gyárnak szép jövője lehet, mely meggyőződéstói áthatva a Neveidei Főkormány elhatározná ezen jelenleg önkezelése alatt létező edénygyár (at) . . . Aue s pesti nagykereskedő Vankó társuraknak . . . átengedni". E közbülső időszakban a gyár valószínűleg nem üzemelt, mert - s ez ugyancsak Dankó leveléből nyilvánvaló - az 1846-os iparműkiállításra küldendő anyagot „néhány kézalatti" darabbal helyettesítik.

10 Hibás tehát Vahotnak az az adata, mely szerint Hüttner idejében „nem vala itt (a templom mellett) úgyszólván semmi gyári készlet" az ún. kőedénygyárat „lent a völgyben a volt papírgyár épületéhöz" ragasztott „egy rossz égetőkemencze", egy 3-4 személynek helyet adó korongterem s „egy rósz malom" pótolta. Már az eddigiekből is világos, hogy a völgybe való leköltözés csak 1847-ben kezdődött meg, s ez az állapot nem Hüttner, hanem Aue idejére jellemző. Ily módon Dankó levelének azt a mondatát, hogy a gyárat „csak három évekkel ezelőtt egy csekély értékkel bíró magánvállalkozó hozta létre", egyedül Hüttnerre érthető. A Hüttner apátfalvi idejére utaló első adat 1843. október 14-re datálódik. Ez sem rá, hanem anyjára (halálára) utal, őt magát közvetlenül csak 1844 januárjában emlegetik Apátfalván. Ha figyelembe vesszük, hogy 1846-ban már a tulajdonos szeminárium kezeli a kőedénygyárat, Hüttner apátfalvi bérleményét alig tehetjük 2-3, esetleg négy évnél többre. „Működését mint vállalkozó kezdte, és a gyár berendezésének létrehozását is neki tulajdonítjuk" - írja Molnár. Majd így folytatja: „Ebben az esetben az alapítás korabeli formájáról és módjáról beszélhetünk. Hasonlóan történt sok tekintetben a világhírűvé vált Herendi Porcelángyár alapítása, amely Stingl Vince nevéhez és működéséhez fűződik. Apátfalva esetében Hüttner József az alapító, akinek segítője, vagy társa; sógora, Heisz (?) Antal. Miután sem az apátfalvi, sem a herendi gyár alapításának pontos körülményeit nem ismerjük, abból a néhány adatból, mely akár az egyik, akár a másik alapításának körülményeire utal, semmiféle összefüggésre, hasonlóságra nem gondolhatunk. Stingl Vince - amennyire az előkerült adatokból következtethetünk - árendás telkén maga alapította, építette - szinte önkezűleg - a herendi porcelán és kőedény gyárat. Ezzel szemben Hüttner József, mint bérlő került a szeminárium által létesített kőedénygyár élére. Helyzete inkább a telkibányai bérlőkhöz hasonlított, akik szintén mint bérlők állnak a kőedénygyár és porcelángyár élén. Erre csak a telkibányai gyár 1839. július 20-i igazgatósági ülés jegyzőkönyvének egyik adata utal. Míg azonban a bérletrendszernek ez a formája azt jelenti, hogy a gyár felett a bérbeadás után is a tulajdonos diszponál, ő fizeti az alkalmazottak egyrészét és gondoskodik az üzemeltetéshez szükséges nyersanyagok beszerzéséről, az üzem felújításáról. - Herend esetében a telken kívül az egész gyár berendezése - ugyanúgy, mint épülete - Stingl-é volt, csupán a telek képezte a pápai Miklós család tulajdonát. A gyár igazgatója vagy bérlője meghatározott időre szerzett bérletjogot a kőedénygyárra. Ha ideje lejárt, megújította a bérletet - vagy újabb lehetőség után nézett. A telkibányai gyár árendása az 1830-as években a nagy tekintélyű Hüttner Mátyás - Hüttner József apja - volt, aki 1829ben került a gyár élére. Hüttner pusztán az üzemeltetést biztosította, a felszerelésről a tulajdonos-földesúr, ez esetben Bretzenheim herceg gondoskodott. Valószínűleg így volt ez Apánfalván is, a bérlőnek nem volt sem közvetlen, sem közvetett része a felszerelés beszerzésében, biztosításában. Ez a tulajdonos egri szeminárium kötelessége 261