Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)
Molnár József: Az egri Kethüdá dzsámi
A mináré poligonális alaprajza szorosan összefügg az imafülke alaprajzával (mihrab) is: a mináré lábazatát felező tengely két egybevágó imafülkére osztja. Az imafülke oldalainak száma egyenlő a mináré 12-14 szögalaprajzának felével (lásd: II. sz. rajzot), de kisebb léptékben. A minárék csigalépcső fokainak felrajzolásánál jelen esetben mellőzték a klasszikus szerkesztési elvet, amelynek alapján ma meghatározzuk az emberi lépésre szabott lépcsőket (2 m. + sz. = 63 cm). Ezt a megállapításunkat igazolhatja a csigalépcső fellépő fokainak kiosztása, amelyet a mináré sokszögű alaprajza határoz meg: a poligonális alaprajz tompaszögeihez húzott diagonális egyenesek, - amelyek a kör középpontját is metszik - meghatározzák a csigalépcső nagyságának tömbszerű fokait (lásd II. sz. rajzot). Ezért történhetett meg, hogy egy-egy tömblépcsőfok fellépési magassága 20-22 cm. A fent ismertetett szerkesztési elvekre alapozott műemlékeink tehát nem egyebek, mint a kristálytiszta mértani gondolkodás kőbefaragott példái, amelyeknek szerkesztési szabályai csak összefüggésükben tárulnak fel előttünk a maguk valóságában. Az egri mináré, amely elég későn, a XVII. sz. közepe körül épült hazánkban legérdekesebb emlékeink egyike, amelynek tervezésekor mindazokat a szerkesztési elveket, törvényeket megvalósították, amelyet a kor követelményei támasztottak az előző század emlékeivel szemben. Az egri mináré lábazatának észak-nyugati palástján kihagyott félköríves ajtaján belépve érjük el a 70 cm karszélességű csigalépcső első fokait, amelyek spirális vonalban futnak fel a 25 m magas sötét hengertest belsejében - a körerkélyre. Mészáros Ferenc 1844-ben még 99 lépcsőfokot számolt meg, a mai 97 darabbal szemben. Ma már nem tudjuk ellenőrizni a két számjegy különbségéből származó hiányt. A mináré 6 m magas és 3 m átmérőjű lábazatának felső részén három kősor magasságban - oldalanként egy-egy finom rajzú tört pontyhátú ív plasztikusan válik ki az alapsíkból, amelynek szára lándzsaalakban végződik. (III. rajz.) Ugyanezt a motívumot más változatban ismerjük a XVI. sz. közepén épített pécsi Jakováli Hasszán dzsámi mináréjának lábazatán is, de itt már igen finom metszésű, gazdagon profilírozott keretben - és lándzsaszerű végződések nélkül. A hatalmas testű lábazatot egyszerű, alávájt lemezes taggal zárták le, felette emelkedik ki a meredeken indított (80°) 2 m magas csonkakúp alakú papucs (babudzs), amelynek felületeit egy-egy diagonálisan keresztező, plasztikus pálcataggal díszítették. A papucs tetejéről indították el a 16 m magas 2 m átmérőjű (4 kép) poligonális törzset (gövde), amelyet alul és felül egy-egy duzzadt félkörös gyűrűvel pántoltak öszsze. A 14-szög alaprajzú törzs palástjait enyhén homorú vájatokkal karcsúsították (Kannelura). A hatalmas testű oszlop látványa nem ok nélkül emlékezteti a szemlélőt a kisázsiai, görög emlékek dór oszlopainak hatására (5. kép). Az alsó övgyűrű felett oldalanként egy-egy sematikus füles figura mélyített foltja rajzolódik ki az alapsíkból (IV. rajz). A törzs délkeleti oldalán 4 db keskeny, csupán egy kősor magasságú nyíláson beszűrődő elégtelen fény világítja meg a csigalépcsőház egyik oldalának fokait. A felső övgyűrű alatt is hasonló, sematikusan ábrázolt figurák mélyített foltjait figyelhetjük meg, ha lehet még egyszerűbb rajzzal. Az övgyűrű felett hatszögletű trapéz mélyített mezőit láthatjuk, amelyek végtelen láncként fonják körül (V. rajz) a törzs nyakát. Ezt az ismert motívumot láthatjuk az érdi és a pécsi mináré nyakán is, különböző változatokban. A poligonális törzs hatalmas testét négytagú mozgalmas felépítésű fejezettel koronázták meg. A körerkélyt (serefe) tartó konzolkoszorúnak két sorban elrendezett iker234
