Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Molnár József: Az egri Kethüdá dzsámi

munka volt, mert Möller finom ceruzarajzán akkor már szerepelt (1895). A millennium évében elkészült helyreállításáni munkák 4656 koronát emésztettek fel.

8 A helyreállítás alkalmával Sztehló, mint e korban a többiek is, nem végeztetett ásatást, ezért történhetett meg, hogy a 40 m magas mináré testét hordó többlépcsős tömör zsámolya (kaidé) az úttest alatt maradt - talán örök időkre. Azóta sem kísérelték meg ennek a művészeti jelentőségű résznek a feltárását, bemutatását, pedig ez a kőzsámoly a minárénak elidegeníthetetlen, szerves része (lásd: Pécsett, Érden és Szigetvárott). Műleírása Az országos hírű mináré, amely a földszintes házakkal szegélyezett, térré kiszélesedő utca torkolatában áll, felkiáltójelként hívja fel magára figyelmünket és érdeklődésünket. Szokatlanul kecses alakja, egyenlőrétegű faragott kősorokból áll, amelyet finom, alig látható felkötésű szövetháló borít be. Ez az egyetlen hazai műemlékünk, amely 14-szög alaprajzú, ellentétben a többi csonka minárékkal, amelyek 12-szög alaprajzúak. (Érd, Pécs, Szigetvár.) I. rajz. A XVII. sz. derekán épített egri minárén már feltűnő szerkezeti módosítást, újítást figyelhetünk meg az említett korábbi minárékkal szemben, amelyeket még a XVI. század közepén építettek a törökök : Amíg a korai minárék félköríves bejáratát a dzsámi női karzatának magasságából lehetett csak megközelíteni, addig az egri mináré bejárata - az évszázados szokástól eltérően - a dzsámi udvarából, vagy előteréből nyílik, tehát a lábazat tekintélyes magasságát is a csigalépcsőház foglalja le. Feltehető, hogy a terület jobb kihasználásának lehetősége indokolhatta a lábazat holt terének hasznosítását, mert így zavartalan közlekedést biztosítottak a müezzinnek (éneklő), aki naponta ötször hirdette fennhangon az „ezan"-ra hívó szózatot. II. rajz. Az egri minárén kívül csupán a szigetvári Szülejmán dzsámit említhetnénk meg lépcsőházának hasonló kialakítása miatt, azonban ennek bejárata még a dzsámi belsejéből nyílik. Rendhagyó típusát még az is bizonyítja, hogy hosszházas elrendezésével különleges helyet biztosít a központos műemlékeink között. „A hazai minárék esztétikai vizsgálata" kapcsán már foglalkoztunk egy-két szerkezeti kérdéssel, így elsősorban a sokszögű alaprajzok hasonlóságával. Kimutattuk, hogy a poligonális lábazat nagysága, azonos méretű a körerkély nagyságával.

9 További vizsgálódásaink, amelyek az egri mináré alaprajzainak összefüggéseit és hasonlóságait célozták - a meglevőkkel összefüggésben - meglepő eredményekhez vezettek. Ma már tudjuk, hogy műemlékeinket „a lesarkítás elve" alapján tűzték ki és építették meg. Ezt a megállapítást több példával bizonyítottuk, igazoltuk.

10 Ugyanitt feltételeztük, hogy a mináré lábazata összeépült a dzsámi falával. A legépebben megmaradt pécsi Jakováli Hasszán dzsáminál végzett vizsgálódásaink eredményei azt bizonyították, hogy a mináré és a dzsámi látszólag ugyan összeépült, de ha felrajzoljuk a mináré 12-szögű alaprajzát úgy kiderül, hogy a mináré egy palástja csupán érintkezik a dzsámi külső falával. Ezt bizonyíthatják továbbá a magányosan álló minárék (Eger, Érd) is, amelyeknek lábazata teljesen sértetlenül külön áll az egykor lebontott dzsámi falától. A dzsámi és mináré látszólagos, szerves falazati összefüggését biztosítja az a harapófogó-szerű kétoldali köpenyfal, amely befogja a lábazat három teljes és két palástjának felét (lásd a II. sz. rajzot). Ezért nélkülözzük az egri mináré lábazatának palástjáról az egykori dzsámi csatlakozása helyén a tört, pontyhátú ívek összefüggő láncát. 233