Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Molnár József: Az egri Kethüdá dzsámi

AZ EGRI KETHÜDÁ DZSÁMI Eger egyik legjellegzetesebb és országosan ismert műemléke az a csonka mináré, amely jelzi az egykori Oszmán birodalom legészakibb határát Európában. A török dzsámi már eltűnt ugyan, de a 40 m magas mináré, amely a város egyik kiszélesedő utcájának - az egykori Széles utca - torkolatában ma is áll magányosan, egy idegen világ érdeklődésének középpontjában (l. kép). Építéstörténetéről keveset tudunk, hiteles irataink nincsenek, de ha figyelemmel közeledünk hozzá, úgy önmaga is vall múltjáról és feltárja szerkezetének ezideig ismeretlen titkait. Építéstörténete Első - ezideig ismert - írásos feljegyzésünk Evlíya-tól maradt reánk, aki 1664-ben Egert is meglátogatta és a város nevezetességeinek felsorolásakor csupán megemlítette „a híres Széles utcai Kethüda mecsetet" is.

1 Az ő tájékoztatása alapján ismerhettük meg az építtető nevét (Kethüdá), amely egy nagyobb katonai egység helyettesét jelenti. A „mecset" építésének idejét a XVII. század közepe tájára tehetjük, amikor a fallal körülkerített „város" már biztonságot, védelmet nyújtott a betelepülő új honfoglalóknak a végvári vitézek gyakori rajtaütéseivel szemben. A városfal építésének befejezését Evliya 1657. esztendőre teszi, amelyet szerinte Mohamed nagyvezér építtetett volna.

2 (A városfalból csupán egyetlen sarokbástya maradt reánk, a Werner apát utca és Orgonás köz sarkán.) Nem lesz érdektelen megjegyezni azt a tényt is, hogy nemcsak a törökvilágból nem maradtak idevonatkozó írásos adataink, hanem még a XVIII. század írott emlékei is mélyen hallgatnak. Másfél évszázad folyt le az idő homokóráján anélkül, hogy megbízható adatokkal járulhatnánk műemlékünk történetének tisztázásához. Ismerve a hazai szakrális emlékeink sorsát, tudjuk, hogy a Kethüdá dzsámit 144 évig keresztény templomnak használták. Kezdetben káptalani templom volt, majd 1722-ben az irgalmasok használták 1841-ig, amikor is romos állapota miatt máról holnapra lebontották. Már nagyobb érdeklődést és figyelmet tanúsítottak a XIX. században Eger monográfusai és rajzolói, akik közül elsősorban Gorové Lászlót (1780-1839) kell megemlítenünk, aki a meglevő, de düledező dzsámit 1828-ban megjelent monográfiájában a következőképpen írta le : „A maga egész épségében fennálló és egy vastag oszlop formájára faragott kövekből összerakott török mecset nevezetes emléke a régiségnek, úgy a mellette levő, hasonlóképpen faragott kövekből épült Török Moschea boltozatjának hejjányosságait kivévén jókarban tartatott fenn annyira, hogy ezen a régi ablakok és ajtók formái és párkányzattyai tisztán láthatók."

3 231