Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)
Fodor László–Kozák Károly: Leletegyüttesek a románkori székesegyház környékéről
(A lenyomatot összemértük más darabokon található nyomokkal, s azok közel azonosak voltak. Ez a műhelyazonosság mellett szól.) A Varkoch-kapu előtti tereprendezéskor találtunk ilyen égető háromlábat és erős égésnyomokat is. Ennek alapján feltételezhető, hogy török fazekasok dolgoztak egykor a várban. 19 Korsó A K. 2.-es szemétgödörben egy csaknem ép állapotban levő, kiöntőcsöves török korsót is találtunk (13. kép). A korsó vörösre égetett anyaga, vastag fala, a kiöntőcső, a laposan visszahajló széles szájperem és a felső rész folyatottmázas, sávos díszítése a török edények legjellegzetesebb jegyei közé tartozik (17. kép). Több hasonló darab került elő korábban az északi falszoros NY-i vége táján. 20 Három darab a most bemutatott korsóhoz igen hasonlít, egy valamivel alacsonyabb, de hasonló formájú. Az ötödik darab egészen más formájú, fém edényt utánoz. Kályhaszemek A szemétgödörben három kiegészíthető, pohár alakú kályhaszemet találtunk. Kettő ezek közül nyúlánkabb, egy pedig alacsonyabb és zömökebb, inkább csésze formájú (18. kép). 21 Anyaguk vörösre égetett és belsejüket zöld máz fedi, hasonlóan a többi török edényekhez. Felső szélük széles, sekély hornyokkal tagolt, s a kályhaszem tengelyéhez viszonyítva vízszintes helyzetű, mint a talpastálas első csoporjának szélei (19. kép). Kétíülü edények A K. 2.-es gödörben három nagyméretű, vastagfalú, vörösre égetett anyagú, kétfülű edény is volt a leletek között (18. kép). 22 Belsejüket ezeknek is máz borítja. Közülük kettőnek széles kihajló pereme van (19. kép). Ilyen nagyobb méretű, vastagfalú, kétfülű edények aránylag ritkának mondhatók az egri várásatás nagyszámú leletanyagában. 23 Anyaguk alapján török fazekasok munkájának tartjuk ezeket az edényeket is. A fent leírtak és bemutatott darabok alapján látható, hogy a két szemétgödörben előkerült edények két jól elkülöníthető - vörös és sárgásfehér anyagú - csoportba sorolhatók. A vörös anyagú, általában zöld mázzal borított, vastagfalú edények kétségtelenül török fazekasműhelyek készítményei. Bizonyítja ezt a hazai, XVI-XVIII. századi edényektől merőben elütő forma és több darabnak török fémedényekkel való azonossága, illetve nagymértékű hasonlósága. 24 III. A románkori székesegyház D-i oszlopsorának vonalában teltárt gödör A románkori székesegyház területén több sziklába mélyített gödröt tártunk fel. Ezek közül azonban az itt jelzett tartalmazott jelenlegi vizsgálatunk szempontjából értékelhető anyagot (1. kép). A gödröt a természetes altalajba (darázskő), sziklás rétegbe vésték. Átmérője kb. 1,30 m, mélysége 3,20 m volt. Alakja zsákszerű, föléje később egy fal épült, amelyből másodlagosan beépített gótikus köveket bontottunk ki egy másik részen. 25 150