Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)
Nagy Árpád: Négy renaissance kori síremlék a középkori egri Szent János székesegyházból
BALOGH JOLÄN elutasította ezt az attribuciót ; ennek ellenére a portrépár készítőjének meghatározása ma sem lezárt kérdés. A Corvina-oszlopfő mesterét BALOGH JOLÁN magyar hatás alatt dolgozó olasznak tartja. 89 Mindezek alapján joggal kereshetjük a Verebélyi-sírkő készítőjét - a faragvány hazai emlékanyagunktól idegen felületmegmunkálása, nagyvonalúsága, betűszerkesztése alapján - Mátyás budai udvarának idegen (olasz) szobrászai között. Támpontul szolgálhatnak : a) a Mátyás-Beatrix portrépár - BALOGH JOLÁN által ugyan elyetett - Giovanni Dalmatától való származtatása; b) a diósgyőri oltártöredékek mesterét BALOGH JOLÁN Giovanni Dalmata személyében határozta meg. Az újabban előkerült, a királynői kápolnában volt diósgyőri oltártöredék ilyen eredeztetése természetes; az első, Bartalos Gyula egri gyűjteményéből Budapestre került töredék azonban nem lehetett a királyi (királynői) kápolnában. Ezt püspöksüveges címer díszíti; megrendelője valószínűleg Nagylucsei („Dóczi") Orbán egri püspök (1487-1492) lehetett. A faragvány közelebbi keltezése egyelőre nem lehetséges; alábbi meggondolásaink szerint Nagylucsei a Mátyás halála utáni években rendelhette meg. A Mátyás halála után készült, vizsgált faragványok közül a kassai sztemma Bakócz Tamás egyik bizalmasának megrendelésére készült; Verebélyi Simon pedig Nagylucsei Orbán egri várnagya és püspökségének javadalomkezelője volt. Mindezek alapján úgy látszik, hogy a diósgyőri, egri és kassai faragványok mestere Nagylucsei Orbán és Bakócz Tamás részére, helyesebben környezetük részére dolgozott 1490-1493 körül. Ha felsorolt, feliratuk alapján rokonított emlékeket nem egyetlen személy műveinek tartjuk, mindenképpen azonos műhelyre kell utalnunk, arra a műhelyre, ahonnan a Mátyás-Beatrix portrépár és a budai Corvina-oszlopfő is kikerült. Egyelőre keltezetlenek a Verebélyi-sírkő mesterének többi egri faragványai; esetleges keltezhetőségük sem valószínű, hogy módosítja az 1492-93 körüli datálást. A kiindulásul vett megfigyelések (a diósgyőri oltártöredékek attribuciója, illetve a Mátyás-Beatrix portrépár korábbi, Giovanni Dalmatától való származtatása) a rokonított faragványok mesterének talán Giovanni Dalmatát jelölheti meg. Időrendben a vizsgált emlékkör darabjai Dalmata működésének eddig ismeretlen szakaszát világítanák meg: ugyanis Mátyás halála után egészen 1497. február 10-ig mit sem tudunk életéről. Ha Nagylucsei, majd Bakócz Tamás környezetében bukkanunk műveire, Magyarországról való távoztat Bakócz esztergomi érsekségével hozhatjuk kapcsolatba (1496-1497-ben váltja Egerben a korábbi esztergomi érsek, Este-i Hippolyt) . 90 A Nagylucsei-Bakócz körrel való egyeztetést megerősíti, hogy szobrászunknak Mátyás halála utáni évekből az egri egyházmegye területén kívül egyetlen alkotása sem ismeretes eddig. Természetes, hogy a Mátyás halála után széthulló budai udvart elsők között a mecénásukat vesztett művészek, szobrászok hagyták oda. Ugyanakkor természetes az is, hogy Mátyás egykori környezetének néhány tagja, különösen a leggazdagabbak, közöttük Nagylucsei és Bakócz, saját székhelyeiken, birtokaikon igyekeztek valamit megtartani a budai udvar szelleméből és Mátyás mecénási tevékenységéből. Egybeesik ezzel az egri Szent János székesegyház nagyarányú átépítésének kora: Nagylucsei és később Bakócz hatalmas összegeket áldoznak az építkezésre; alighanem az egyetlen olyan építkezés volt 1490-1496 között, amely kellő mértékű fizetést és művészi feladatot jelenthetett Giovanni Dalmata (Joannes Duknovich) számára. 116
