Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Kovács Béla: Kabarok és palócok

quam mercedis nomine accipiebat. Unde et stipator appellatus est. Moris autem erat, ut hos Rex et circa se haberet et primos mitteret ad omne discrimen. -Hinc haec vox pro venatore usurpatur."

85 A latro szó eredeti értelme tehát bérért katonáskodó egyént jelent, de harcban előljáró, illetve a fejedelem védelmére szolgáló személyek megjelölésére is használják. Ha tehát a latro szót eszerint értelmezzük, akkor a középkori okleveles anyagban nemcsak közbűntényes értelemben kell keresnünk és megtalálnunk. Középkori törvényeinket áttekintve azt tapasztaljuk, hogy közbűntényes személyek megjelölésére a latro szót használják ugyan, de törvényeinkben két helyen együtt szerepel a latro és a. fur, olyan két helyen, ahol a törvény értelme nem teljesen világos, ha csak a szavak közbűntnyes értelmét vesszük figyelembe. A Szent László III. dekrétumának ismert törvény 2. fejezete úgy rendelkezik, hogy ha valaki az „ewnek" (ínek) vagy az „wzbegek" (üzbégek), vagy a várkatonák és a rabszolgák közül magánál tart valakit, ezeket Nagyboldogasszony napjáig köteles visszaszolgáltatni a királynak, ellenkező esetben büntetést fizet. A törvény szövege nehezen érthető, ezért latin eredetiben és magyar fordításában is adjuk. „Et si quae suspicio de illó, vei alterius, qui rem retinebat habita fuerit, eo, quod quem retinuerat fur et latro diffamabatur, ipse se expurget judicio." — „És ha azzal kapcsolatban, aki másnak a tulajdonát visszatartotta, valami gyanú támad, azon okból, mivel az akit visszatartott, tolvaj és rabló hírében áll, tisztázza magát istenítélettel."

86 A törvény szövegéből kitűnik, hogy különféle jogállású emberekről rendelkezik, akiket a nemesek és nem nemesek, püspökök, apátok, ispánok vagy más rendbéli népek maguknál tartottak. Ha a fur et latro kifejezést itt közbűntényes értelemben fogadjuk el, a törvény lényege válik értelmetlenné, hiszen nem arról van szó, hogy ezeket az embereket a király meg fogja ítélni, sokkal inkább arról, hogy ezeknek az embereknek a király rendelkezésére kell állnia. Úgy tűnik, hogy az ínek és üzbégek szolgarendű népessége mellett a király katonai kíséretének jogtalanul visszatartott tagjairól rendelkezik a törvény. Ezt az állításunkat igazolja az ugyancsak itt előírt, a bűnözőkre vonatkozó törvénykezési gyakorlat, hiszen a dekrétum 19. fejezete határozottan kimondja: „Volumus etiam, ut si quispiam furem ceperit, ante ilium judicem discutiatur causa, in cujus termino captus fuerit fur." Itt tényleg a közbűntényes értelmet kell tekintenünk a fur kifejezésben. Ezeket a tolvajokat az a bíró ítélte meg, akinek a területén elfogták a tolvajt. A bíró területi jogkörét a 16. cikkely is megszabta: „Unusquisque judex in parochia sua judicet; id est, nemo judicum extra suam jurisdictionem judicat." A fur et latro kifejezés az Aranybulla 5. cikkelyében is megtalálható, ahol a megyei igazságszolgáltatást szabályozzák. Eszerint a megyésispánok a serviensek birtokai felett csak pénz- és tizedügyekben, a megyei udvarispánok pedig csak a várak népei felett ítélkezhettek. A törvénycikk következő részében: „Fures et latrones bilochi regales discutiant, ad pedes tarnen ipsius comitis." A törvény szövegéből itt is kitűnik, hogy különféle emberek státusáról van szó : serviensekről, várnépekről, /иг-пак és latro-пак nevezett egyénekről. Ez utóbbi szövegrész félreérthető és talán a saját korában is félreérthető volt. Az ipsius szó nem dönti el, hogy a megyésispánok, vagy a megyei udvarispánok ítélkezzenek a „tolvajok és rablók" felett. Az Aranybulla 1231. évi megújítása ezt a jogot a megyésispán hatáskörébe utalja. A megyei udvarispán tehát csak a várnépek feletti bíráskodásban illetékes, a. fur et latro jogállásúak megítélése a megyésispánok hatásköre.

87 A két törvény szövegében együttesen előforduló fur et latro kifejezést tehát olyan emberek státusának értelmezzük, akikre a királyi hatalomnak szüksége volt. Ezért kellett a királynak visszaszolgáltatni az ilyen jogállású embereket és ítélni sem lehetett felettük, csak a megyésispánok személye előtt. Ezek alapján királyi testőri szolgálatot ellátó, katonáskodni tartozó fegyveres rétegre gondolunk. 170