Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Szabó János Győző: A hevesi szkitakori temető

A szovjet kutatók élesen elhatárolták a steppei szkíták emlékanyagát az erdős steppei övezet kultúrájától és csak az előbbieket tartják iráni jövevények hagyatékának. A kustánfalvi, erdélyi és az alföldi szkítakori leleteket is a trákokhoz fűzik. A keleti, szkíta jellegű kultúra elemei szerintük az erdős steppei preszkíta lakosság közvetítésével jutottak el a Kárpát-medencébe.

29 Mivel a magyar kutatás az erdős steppe népeit is iráni eredetűeknek tartja,

30 ezért a szovjet kutatás állásfoglalása nincs olyan nagy távolságban Párducz és Lengyel felfogásától. Ellentétesebb nézeteket vall M. Dusek és a román kutatók egy része (D. Popescu, D. Berciu). Dusek elfogadva az 550 körüli kezdeti időpontot, ekkor még közvetlen szkíta műveltségi befolyást tételez fel kereskedők útján. Azonban az V. században a trákok expanziója révén már a kereskedelmi kapcsolat is megszakad. Dusek ezután egy délről felhatoló trák néphullámmal számol, amely új műveltségi elemeket hoz (pl. a korongolást) az Alföldre.

31 D. Berciu a közvetlen szkíta behatolás jelének csak az üstöket tekinti, tehát Dobrudzsa és Munténia területe jöhet csak szóba.

32 D. Popescu is elveti az erdélyi szkíta behatolás feltevését. Ha az erdélyi szkítakori sírokat szkítának tekintenénk, akkor szerinte nem lehetne az autochton lakosság hagyatékát megfogni. A kevés hamvasztásos sírok is a csontvázasokéval azonos jellegű tárgyformákat tartalmaznak. Popescu a preszkíta kultúra néhány ismert csontvázas sírjára utal, de látja, hogy az anyag nem nyújt kellő felvilágosítást e kérdésben.

33 A. Vulpe a Felső-Maros vidékén és a Magyar Alföldön keleti kulturális (és népi) befolyást lát és erdélyi megjelenését ennek 550 előttre helyezi, teljes összhangban Párducz időrendi megállapításaival. A szkítákat feltartóztató agathyrs — trák törzsszövetséggel kapcsolatban az agathyrsosoknak, mint e szövetség életrehívója iráni eredetének kérdését nyitva hagyta. Vulpe az erdélyi szkítakori csontvázas temetkezéseket idegenszerűnek érzi, akár a tágabb környezethez, akár az előző korszakhoz viszonyítva vizsgáljuk. Vulpe szerint az erdélyi szkítakori műveltség az V. század folyamán izolálódik, szemben a havasalföldivel, amely a déli trákság hatókörébe kerül.

34 St. Ferenczi ciumbrudi feltárásai alapján a Maros vidéki szkítakori temetők szokásanyaga és a steppei Közép-Dnyeper vidéki sírok között hasonlóságot lát, amely etnikai kapcsolatok kérdését vetik fel. A szkíták behatolását tételezi fel. /. H. Crisan és N. Vlassa is. Crisan az őslakosság urnás temetkezésének nagy tömegét a jövőben reméli feltárni.

35 Az alföldi szkíta műveltség eredetének kérdését új alapokra helyezte Harmattá János tanulmánya. A magyar kutatásnak a románok és szovjet régészek felfogásához való közeledését, az ellentétes nézetek áthidalását is jelentették eredményei. Herodotos híradásaira támaszkodva az iráni médekhez hasonló viseletű sigynnák országát a Nagyalföldre (és a Dráva menti területekre a vénetekig) lokalizálja, akik a kimmér törzsszövetség 590 utáni széthullása után jelentkeznek önálló nevű népként. 590-520 között, Harmattá szerint Erdélybe az agathyrsosokhoz és a Nagyalföldre a sigynnákhoz is eljuthattak újabb népcsoportok. Harmattá az alföldi szkíta műveltség elemeit ezzel a késői kimmer népmozgással hozza összefüggésbe. Utal a szovjet kutatás álláspontjára, amely a korai szkíta és a késő-kimmer kultúra között nem lát alapvető különbséget. Harmattá a szkíta műveltség elterjedésében a görög gyarmatok kereskedelmének is jelentőséget tulajdonít.

36 Párducz a Kárpát-medencei szkíta kultúra értelmezését illetően Harmattá koncepciójából az agathyrsosok 590 körüli Erdélybe jövetelét és ezek kimmér eredetének feltevését tartja csak elfogadhatónak. Párducz egy késői kimmer (VI. sz. eleji) néphullám alföldi leletanyagának körvonalazására is kísérletet tett, de ez a nép még szerinte nem a szkíta műveltség hordozója.

37 A kérdés az, hogy Harmattá tanulmánya nyomán

373 a preszkíta alföldi kultúra hordozóit régészeti szempontból nehézség nélkül sigynnáknak tarthatjuk-e és a késői (VI. sz. első évtizedeiben Erdélybe és az Alföldre a sigynnákhoz is eljutó) kimmér néphullám és a 71