Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Szabó János Győző: A hevesi szkitakori temető

Párducz a zöldhalompusztai és a tápiószentmártoni alcsoportokat összevonta; ehhez a II. csoporthoz sorolta a délszlovákiai anyagot is. A gyomai alcsoport Párducznál III. csoportként szintén a Tisza—Körös—Maros közötti síkvidékre lokalizált. Jellemzője a zsugorított temetkezések kis száma; a nyújtott csontvázas sírok a hamvasztásokkal egyenlő arányúak.

11 Párducz láthatólag elvetette a fejedelmi sírok köré csoportosítás gondolatát, a gyomahalomsírt, Gazdapusztai Gyulával egyetértőleg preszkítakorinak tartja.

12 A Dunántúl északnyugati részén a szkíta kultúra erős befolyását látja,

13 összhangban Fettich Nándor korábbi megállapításaival.

14 Párducz szkítakori kutatásának legfőbb eredménye kronológiai jellegű, Lengyel Irina felismerései nyomán helyesbítette Bottyán téves időrendi meghatározását, amely a korongolt edények kelta származtatásán alapult. Bottyán az alföldi szkíta kultúra kialakulását a IV. sz. második felére helyezte, addig illír és trák korai vaskori műveltség retardált.

15 A vekerzugi ásatások szolgáltatták Párducznak az első érveket a korongolás keleti eredetének a feltevéséhez.

16 Lengyel Irina a mezőgazdaság , az állattenyésztés fejlődésére vezeti vissza azt, hogy az Alföldön a délkeletről meghonosított korongozás szerinte virágzó helyi műhelyeket hozott létre.

17 G. I. Szmirnova állásfoglalása hasonló, és M. Dusek elképzelését a korongolás ismeretének balkáni trák eredetére vonatkozóan a bulgáriai anyag alapján nem látja megalapozottnak.

18 Párducz az alföldi szkítakori kultúra kezdetét az 550 körüli években állapította meg. A szovjet kutatások eredményeire támaszkodva, a vekerzugi, majd az ártándi leletek feldolgozása kapcsán, különösképpen a zablaoldaltagok vizsgálata alapján ez az eredménye meggyőző és általánosan elfogadott. A keleti szkíta műveltség befolyása az V. század első felében megszűnik. Igen szellemesen e hatás kezdetét és végét két görög áruval, az ártándi és a benei hydriával jelezte, utalva a görög kereskedelem szerepére a szkíta műveltség elterjedésében.

19 Fettich, Bottyán és Párducz kezdettől fogva hangsúlyozták az alföldi szkítakori kultúra sajátos arculatát, ebben a helyi lakosság jelentőségét, amely a keleti műveltség elemeit alkotólag átformálta. Párducz egy korábbi dunántúli (Velemszentvid)

20 és egy a GömörSzepesi Érchegység fémlelőhelyeinek környékén kifejlődött fémművességi központra is gondolt,

21 kiemelve ezzel a Mátra-Bükk vidék szerepét az alföldi szkítakori műveltségben. Máig vitatott kérdés a szkíta műveltség befolyásának formája és útvonala. Párducz és Lengyel?

2 a szlovákiai kutatók közül B. Benadik,

23 és a lengyel álláspontot képviselő Zb. Bukowski

u a szkíták betöréseivel, hódításaival, népcsoportok betelepülésével számol. Párducz e kérdéssel behatóan foglalkozva lehetőnek tart egy az erdős steppe, Podólia területéről Kárpát-Ukrajnán áthatoló népmozgást, de ez jóval kisebb mérvű volt, mint az, amely a Maros mentén jutott az Alföld területére. Párducz szerint az alföldi szórthamvas rítusú népcsoportok a Kárpátokon túlról jövet Erdélyben nem telepedtek meg, hanem magával ragadták az Erdélybe már korábban behatoló nyújtott csontvázas rítusú népesség egy részét.

25 Párducz úgy véli, hogy a kustánfalvi kultúrának több oldalúbb kapcsolatai voltak az Alföld felé, mint Podólia irányában, s ez szintén egy DK-ről ható befolyás erősebb jellege mellett szól az alföldi szkíta kultúra kialakulásában.

26 Ennek az Erdélyen áthatoló lósiros hamvasztásos rítusú népességnek a hazáját részben a Dnyeper középső folyásának jobbparti területében jelöli meg és a keleti jellegű emlékanyag jórészét (vascsákányok, faragott csontok, póznadíszek) a Dnyeper balparti részekről származtatja; a korongolás, a tükrök és a tegezdíszek Olbia felé mutatnak, a steppei szkíták nyugati végeihez vezetnek.

27 Párducz szerint a szkíta állatstílus változatos motívumai, sokrétű és értelmes alkalmazása, utánzása és viszonylag rövid élete egy idegen hiedelemvilág felbukkanására mutat. A tükröket sem magyarázhatjuk pusztán kereskedelmi kapcsolatokkal, hiszen mágikus jelentőségük nyilvánvaló (Napkultusz).

28 70