Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Bakó Ferenc: Népi építkezés Eger környékén a XVIII. század derekán

A szelemen formája egyedül Füzesabonyban változik „selemeny"-re, Makiáron viszont az élő nyelvhasználat még egy nevét ,,ormos"-ként ismeri.

39 A szláv eredetű szelemen szónak e magyar változata az erdei kunyhók műszavai között található meg, ahol a kunyhó oldalait képező gerendákat nevezik így.

40 Nem lehet vitás, hogy az ormos eredeti funkciója nem ez, hanem a ház ormán végigfutó gerenda volt, ezt a szóalakot azonban a szelemen név általában kiszorította. A szelemenágas egyedül Kerecsenden fordul elő ,,nagy ágas"-ként, a horogfa név viszont csak Füzesabonyban volt így használatos, a többi három faluban „horgas"-nak írták. Forrásaink az ágasfás-szelemenes szerkezetek virágzásának végén keletkeztek, mert ugyanekkor a megye déli részein hasonló épületfák nincsenek, ezeket Máramaros megyéből szerzi be az uradalom,

41 a megye északi részein pedig az okiratok tanúsága szerint ebben az időben már jelentős tért hódított a szarufás fedélszék.

42 Forrásainkban ez az újnak látszó szerkezet egyelőre csak Makiáron tűnik fel, legalábbis az ágasfa és szelemen hiányából erre lehet következtetni. A német telepesek összesen hét épületigényéből csak kettőhöz kérnek ágasfát-szelement, öt épülethez nem. Ez a szám azért figyelemreméltó, mert az összesen 92 makiári épületfa igényében csak kilenc esetben nem szerepelnek ezek az archaikus elemek és ebből öt a németek igénye. Feltételezzük tehát, hogy a német telepesek építőgyakorlata a kisebb faigényű szarufás szerkezetre épült. Jellemző, hogy az igényekben a szarufa, mint kifejezés elő sem fordul, mindenütt csak horgasról írnak, holott funkciója szerint a horgas szarufa is volt, mert több esetben ágasfa és szelemen nélkül alkalmazták, s ez csak a horgas-szelemen-ágasfa szerkezet akkori általános gyakorlatával magyarázható. A tetőszerkezethez tartozó, a horogfákra kötött léc vékony vessző volt, amihez a tetőfedés anyagát, a nádat vagy a zsúpot erősítették. Lécet csak Kerecsenden és Füzesabonyban igényeltek, a másik két faluban nem, ennek magyarázatát azonban most nem tudjuk megadni. Egyetlen faluban, Kerecsenden találkoztunk a „kivetőnek való" fával, amelyet szintén a tető szerkezet anyagainál kell megemlítenünk. Az írott forma lehetővé tenné a „kürtü" olvasást is, de ennek ellentmond az anyag alkalmazása: a tizenkét igényből csak kilenc irányult lakóépület megépítésére, a többit fészerhez és istállóhoz használták fel. Csak olyan építészeti elem jöhet ennélfogva számításba, amely mindezen, különböző jellegű épületek szerkezetében helyet kaphat. A környék építőiparosainak véleményét is meghallgatva, kivető néven a tetőszerkezetbe illeszkedő olyan vékony gerendákat ismernek, amelyek a szarufát hosszabbítják meg, illetve a szarufák lejtéséhez viszonyítva a tető végét kissé megemelik, hogy így az esőt kivessék a fal mellől.

415 A kivetőfa tehát a tornác kialakulásának első fázisaként fogható fel. Abból a tényből, hogy más falvak igénylésében a kivető nem szerepel, arra következtethetünk, hogy ennek alkalmazása a kerecsendi német telepesek építőgyakorlatával függött össze. A födém elemeit forrásainkban a mestergerenda, az általgerenda, a vízvető és a koszorúgerenda képviseli. A födém anyagainak tüzetesebb vizsgálatát indokolttá teszi az, hogy ebből a ház és az istálló belső terét lehet rekonstruálni, pontosabban arra lehet következtetni, hogy a felsorolt anyagokkal épített házakban a födém kialakulásának milyen stádiuma ragadható meg. A recens anyagon tett megfigyeléseink eredményeként kijelenthetjük, hogy a XIX. század lakóépület állományának jellemzője volt mind a négy faluban a mestergerendás, deszkás födém, ritkábban a deszka helyett tapasztott vessző, vagy nád mennyezettel. A forrásainkból rekonstruálható kép azonban ezzel nem egyezik meg. Az épületekhez igényelt mestergerenda mennyisége jóval kisebb ahhoz, hogy használatát általánosnak fogadhatnánk el. A mestergerenda az általgerendákat tartja, ezekkel tehát olyan szerkezeti összefüggésben van, amely aránypár felállítását is lehetővé teszi. Minthogy az igényléseket minden falunál fajtánként összesítik, könnyen megállapítható ezek végösszege, ebből pedig kitűnik a mestergerenda alkalmazásának mértéke. Makiáron egy háznál átlagosan a mestergerendára 272