Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Bakó Ferenc: Népi építkezés Eger környékén a XVIII. század derekán

zett zsúp, vagy nád lehetett. Különbözött azonban egymástól a két építmény mérete. A Kovács-féle épület hosszabb volt, amint ez az általgerendák (nyolc darab — Tenkinél hét), a szelemenek (két darab — Tenkinél egy) és az ágasok (három darab — Tenkinél kettő) számából következik. A különbségek azonban abból is adódhattak, hogy esetleg Kovács A. a régi épületet is felújította. Gazdasági épületek. Az udvar gazdasági építményeiként az igénylések főleg istállót és fészert említenek. Az igénylések egy része teljesen új istálló megépítését irányozza elő, a másik része jóval kevesebb épületelemet tartalmaz, ezek csak javításra voltak elegendők. Az előbbi igények száma három, a többié kilenc. Megengedhető, hogy ez utóbbi csoportban olyan igénylések is helyet kaptak, amelyek kezdetlegesebb megoldással, de teljes épületet jelenthetnek. (Pl. Vass J., Nagy J., Homonnai Gy. A Szépold J-é is a fonott falhoz szükséges vessző nélkül teljes anyagigényű.) A három istálló építéséhez teljesnek tekinthető anyagigényt Fegeli J., Bodor P. és Gubányi L. nyújtotta be. Fegeli (az összeírásban a név még Fegete és Fekete formában is előfordul) negyedtelkes jobbágy, akinek öt tehene, egy borja, egy sertése van. A falu társadalmi rendjében az átlagnál magasabb szinten helyezkedik el. Bodor P. nemes ember (az összeírás szerint grationalista), neki öt lova, hat tehene, két borjúja, két sertése van és szántóföldi termelése is a legjelentősebbek között áll.

24 Gubányi L. a három évre adómentes új telepesek közé tartozik, róla 1766-ban azt jegyzi meg az összeírás, hogy „új házat épít, 1766 és 1767 évre mentes a census és a robot alól". Egyébként két lova, egy tehene és két sertése van. A három istálló formája és szerkezete megegyezik abban, hogy ágasfás-szelemenes, horogfás tetőszerkezetük volt. A falat koszorúágasok mellé vesszőből fonták, rajtuk a vízvető gerendák nyugodhattak. A két pár ajtófélfa mindhárom helyen arra enged következtetni, hogy az istálló kétsejtü volt, valószínűleg két külön bejárattal. A három istálló mérete abban különbözik, hogy a Bodor P-é a leghosszabb (ezt jelzi a húsz pár horgas, a nyolc koszorúágas, a negyven karó, és a négy általgerenda) ; kisebb a Gubányié (tizenöt pár horgas, hat koszorúágas, két általgerenda); és a legkisebb a Fegeli J-é tizennégy pár horgassal. A fészernek igényelt anyagok véleményünk szerint egyik esetben sem adják ki a teljes építményt, ezért ennek elemzésével nem foglalkozunk. Külön megjelölik azonban — valószínűleg az istállóba készítendő — jászol („jászoly") anyagát, ez földbe vert karóhoz font vessző volt. Három alkalommal disznóól készítésére is igényelnek anyagot. Az előbbihez hasonlóan sövényfalú lehetett ez is, bizonyára tapasztva és szalmával fedve. Az a körülmény, hogy az ól anyagát mindig ház, vagy kamra anyagával együtt igényelték azt sejtteti, hogy az ól a kamra, esetleg a ház eresze, esetleg kiugró tetőzete alatt állt. (Ld. az 5. sz. ábrát.) Maklár 1765-ben 82 család igényelt építőanyagot az uradalomtól, s közülük 13 családfőről tudjuk, hogy „új lakos", vagy „új gazda", aki ennélfogva adómentességet élvez. Az igénylések kilencvennégy épületre vonatkoznak. Minthogy a gremiális összeírás szerint a település ekkor 128 házat számlált, a nyolcvankét igénylő a lakosság 64%-át jelenti. Az igénylők között hét német telepest is találunk. Az igényelt és kiutalt tízféle építőanyag a következő: vessző, karó, ajtófélfa, horgas, mestergerenda, általgerenda, vízvetőgerenda, koszorúágas, szelemenágas, szelemen. Az egyes anyagok felhasználásáról az igénylőlap így tájékoztat bennünket. A vessző és a karó 267