Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Bakó Ferenc: Népi építkezés Eger környékén a XVIII. század derekán

mindig együtt fordul elő, minden valószínűség szerint sövényfal építésére, s a legtöbb esetben harmadiknak a koszorúágas csatlakozik hozzájuk. A legtöbb vesszőt istállóhoz kérték, általában két szekérrel, karót egy szekérrel és négy koszorúágassal, de a nagyobbakhoz 2—3 szekér vessző is szükséges lehetett. Ugyanezeket az anyagokat alkalmazták még esztrenga és szekér szín építéséhez is. Más falvak anyagával összehasonlítva a makiárit az tűnik fel, hogy vesszőt és karót egyetlen lakóépülethez sem igényeltek, valószínűleg a szigorú utasításhoz tartva magukat. Az ajtófélfa igénylése, ill. használata viszonylag magas civilizációs szintet jelöl meg, mert egyes épületek ajtófélfa nélkül is készültek. Az igénylések mintegy fele (harminckét eset) lakóházat érint, a többi ajtófélfa pedig — egy esztrenga kivételével — istállóra volt tervezve. Ha elfogadjuk az ajtófélfa alkalmazását az építés-technika fejlettségi fokmérőjének, úgy azt állapíthatjuk meg, hogy legmagasabb szinten a lakóház és az istálló állt. Számokban kifejezve, ha a lakóházak fejlettsége 100%, akkor az istállóké 64%, mert negyvenhét istállóból harminc épült ajtófélfával. Agasfát, szelement és horgast csaknem minden, teljesnek tekinthető építményhez használtak. Mestergerendát mindig lakóépületre és két esetben istállóra kértek. Az épületfa és építőanyag különböző, eddig ismertetett fajtáit a következő épületekre igényelték. Az igények 41 %-a (38 db.) lakóépület volt, 59%-a (56 db.) pedig gazdasági épület célját szolgálta. A lakóépület különböző formáit, esetleg részeit az indokolások így fejezik ki: ház; új ház és porta; ház, komora és pitvar; pitvar; ház és komora; — de néha a műveletet is megnevezik: „Balog János, istállót és házat horgasolni"; vagy „az új ház megpadoltatására való padlótt", kéri. A gazdasági épületek nagyobb részét az istálló teszi ki (negyvenhét), de szerepel esztrenga, szekér szín, „óllak", valamint egybeépített (?) esztrenga és istálló is. A lakóház. A lakóépületek céljaira benyújtott igények között az új ház építésének anyagaitól eléggé világosan elkülöníthetők a tatarozás, vagy modernizálás anyagai. Az előbbi kategóriába sorolható kétségtelenül az az öt igény, amely a lista végén az „Újonnan építendők" cím alatt sorakozik,

25 továbbá a többi anyagigénylésből is kiszűrhető tizenegy ház teljes anyagegyüttese. Ide soroljuk még a „ház és komora", a „pitvar és komora", megjegyzéssel kísért igényeket. Az újonnan építendő öt ház mindegyike két ágasfával, egy szelemennel és egy mestergerendával épült. A különbségeket a horgasok, az általgerendák és a vízvetőgerendák száma jelzi. A legnagyobb ház Szendrei György kántoré: tizenhat pár horgassal, tizenkét általés nyolc vízvetőgerendával. A három pár ajtófélfa alkalmazásából a ház háromsejtű beosztására következtethetünk. A legkisebb Szakács Mihályé, egynegyedével rövidebb, mint az előző, de a három pár ajtófélfáról itt is a ház szerkezeti fejlettségére kell gondolnunk. A másik három ház alig kisebb a kántorénál, ugyanakkor csak kétsejtű.

26 A házanyagot igénylők között egyetlen a 40. sorszám alatt szereplő Pap Márton, akinek kérelme mögött kétségtelenül a teljes három sejtü lakóház fedezhető fel. Ez nemcsak az anyagokból, hanem a kommentárból is következik: „Pap Márton házára Komora és Pit." Az újonnan építendő házaktól a Pap Mártoné elsősorban méreteiben különbözik: három ágasfával épült (de négyet igényelt, csak nem kapta meg!); két szelemennel és huszonöt pár horgassal. A két szelemen és a huszonöt pár horgas Pap Márton házának az előbbiekét lényegesen meghaladó hosszúságát jelzi. A méreteken kívül formai különbség is adódik: négy pár ajtófélfát kapott, ami alig magyarázható másképp, mint úgy, hogy a három lakóhelyiség mellett még egy külön bejáratú kamra is volt a ház végén. 268