Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Bakó Ferenc: Népi építkezés Eger környékén a XVIII. század derekán

A lakóház. A lakóházépítés céljaira benyújtott 15 igényből mindössze 5 alkalmas arra, hogy teljesítésével új és egész ház épülhessen (Sebestyén Antal, Majer János, Nagy Ferenc, Molnár Mátyás és a jegyző). Hét igénylésről gyanítható, hogy ennek anyagával csak javítani, esetleg korszerűsíteni, bővíteni akarták a házat, kettőről bizonyos, hogy addigi házához pitvart és kamrát szándékozott építeni. Ugyanez feltételezhető Muskatall András esetéről is, aki csak egy ágasfát igényel szelemen nélkül és e mellett is csak fél házra elégséges anyagot. Az új házat építő jobbágyok közül megvizsgáljuk az alábbi három gazdasági, társadalmi helyzetét és lakásigényét. Az igénylőlap sorrendjében első Majer J. féltelkes jobbágy, aki feleségével, két fiával, négy lányával és egy szolgalegénnyel lakik. Féltelkes jobbágy és valószínűleg a német telepesek második generációjához tartozik. Nagy F. családja kisebb (feleségével és két fiával él), de Majerrel csaknem egy gazdasági szinten áll, ugyanúgy féltelkes jobbágy ő is. Molnár M. feleségével, három lányával és egy szolgalegénnyel lakik, féltelkes és adóját tekintve is az előző kettővel hasonló gazdasági körülmények között él. — A három jobbágy mellett a jegyző házának anyagigénye is rendelkezésünkre áll és alkalmat ad arra, hogy az előzőekkel összehasonlítsuk. Amint az igénylőlap adataiból kitűnik, a három jobbágy igénylése közül kettő (Nagy F. és Molnár M.) teljesen megegyezik, de némileg eltér tőlük a Majeré és a nótáriusé. Mind a négy épület egyenes ágassal, szelemennel, azon horogfákkal épült, a horogfák közeit lécekkel töltötték ki és arra fektették a tetőfedő zsúpot, vagy nádat. A födémet mestergerendával és általgerendákkal építették, a fal tetejére pedig vízvető gerenda került. Abból, hogy a házakhoz karót és vesszőt, továbbá falépítésre alkalmas anyagokat nem igényeltek, arra következtethetünk, hogy a fal általában vályogból volt.

2;$ Ez általános vonások mellett több megkülönböztető elemet is tartalmaznak az igénylések, elsősorban az épületek méretével, arányaival összefüggésben. Majer J. igénylésének adatai arra vallanak, hogy az ő háza volt a tervezettek közül a legnagyobb, a három szelemen, a két mestergerenda, a tizennégy általgerenda és a harminc pár horgas ezt kétségtelenné teszi. A jegyző háza is kisebb ennél, de még inkább a két másik jobbágyé, ahol a horgasok száma csak kétharmada a Majer igényének. A házakban általában két szelemen és egy mestergerenda volt, a horgasfák száma pedig sehol sem haladta meg a húszat. Majer J. házára négy pár ajtófélfa volt szükséges, amiből négysejtű házra gondolhatunk. — Méretben ez után a jegyző háza következik, ez is két szelemennel, de csak egy mestergerendával. Rövidebb is az előzőnél, mert csak huszonöt pár horgas van a fedélszékben, a négy ajtó viszont arra enged következtetni, hogy a lakóház ugyancsak négysejtű volt. Ez és a hat darab „falra való gerenda" szerepeltetése (másutt nem fordul elő) a lakáskultúra magasabb igényének és a fejlettebb technikának érvényesülését jelenti. — A harmadik és a negyedik ház kisebb a nótáriusénál, amire nemcsak az általgerendák kisebb száma utal, hanem a horgasoké is. A 2—2 ajtó arról tanúskodik, hogy a házak kétsejtűek voltak. A lakóház bővítésének szándékát olvashatjuk ki Tenki M. és Kovács A. igényléséből. Tenki M. negyedtelkes jobbágy, aki a falu első összesírásában kerülőként (circulator dominalis) szerepel. 1765-ben — úgy látszik — már olyan gazdasági szintre küzdötte fel magát, hogy majdnem elérte a telepesek átlagos adóösszegeit, negyed jobbágytelken gazdálkodik. Családja igen kicsi, csak feleségével él egy háztartásban. Lehetséges, hogy az igénylés idejéig egysejtű házacskában lakott, s ekkor építette hozzá a pitvart és a kamrát. A másik igénylő, Kovács A. albíró (subjudex) ebben az időben, ezért adómentes. Egyébként negyedtelkes jobbágy, aki feleségével és három családtagjával él együtt. — A két igénylés megegyezik abban, hogy a tervezett építmény — az ajtófélfák száma alapján — kétsejtű, ágasfásszelemenes-horogfás tetőszerkezetű volt, amely 4—4 vízvezetőgerendán nyugodott. Mindkét esetben ismeretlen tényező a 4—4 ,,kivető". A tetőfedés anyaga a két kocsi lécre helye566