Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Bakó Ferenc: Népi építkezés Eger környékén a XVIII. század derekán

kérvényszöveget is tartalmaz. A makiári szöveg arra utal, hogy milyen körülmények között, mit kívánnak a jobbágyok építeni: vannak, akik házuk tetejét akarják „megújítani"; vannak akik „pitvarok és komorak nélkül szűkölködnek", tehát ezt szándékoznak építeni; mások azt panaszolják, hogy „Istállyoink (!), Esztrengáink és más aprólékos ollaink a régiség miát el korhattanak", ezeket kell újjáépíteniük. A füzesabonyiak kérelmének egy kitétele arra ad felvilágosítást, hogy mikor nyújtották be az igényeket és ebből következően mikor építkeztek : arra kérik a prefektust, hogy addig teljesítse kérelmüket, amíg „az Úr Isten az telet reánk nem hozná", mert addig a fát be szeretnék szállítani és fel is használni. Minthogy az iratokon az évszám mellett közelebbi dátum nem szerepel, ebből az egyetlen utalásból következtethetünk csak arra, hogy a kérelmeket nyár végén vagy kora ősszel nyújthatták be, hogy a fát még a tél beállta előtt beépíthessék. Az épületfát éppúgy, mint a tűzifát, a jobbágyok ingyen kapták a földesúrtól a faizás jogán, de kötelesek voltak az uraság fáját az erdőről a megjelölt helyre befuvarozni.

7 Az igénylőlapok adataiból pontosan megállapítható, hogy az egyes lakosok milyen célra milyen anyagot igényeltek olyan részletességgel, hogy gyakran ebből maga az építmény is rekonstruálható. A nevek felsorolása lehetőséget ad arra, hogy megismerjük az egyes igénylők vagyoni helyzetét és családi körülményeit egy másik forrás, az 1766. évi uradalmi jobbágyösszeírás segítségével. Az egyéni körülmények ilyen feltárása természetesen csak akkor indokolt, ha a műszaki adatok alapján teljes építmény állítható össze. Két forrásunk, tehát az épületfa igénylések és a jobbágyösszeírás keletkezésének ideje az 1765. esztendő, mert az előbbieken ez a dátum szerepel, az utóbbi pedig mindig a tárgyévet megelőző esztendő vége felé készült, hogy már az év elején az uradalom a szolgáltatásokat követelni tudja.

9 Az igénylések tehát néhány hónappal megelőzhették az összeírás munkáját, ami abból is kitűnik, hogy az első forrásban feltüntetett, házat építendő új lakosok egy része az összeírásban már nem így szerepel, sőt ilyen megjegyzéssel más nevek tűnnek itt fel. Úgy látszik, hogy az igénylések és az összeírás időpontja között megtörtént nemcsak az épületfa elszállítása, hanem jórészt maga az építkezés is és ebből adódnak a különbségek. Az igényléseket a prefektushoz, az uradalmi jószágigazgatóhoz címezték, ezért valószínűleg ő bírálta ezeket el. Az iratokon látszik a javítások nyoma és itt-ott a jóváhagyott végösszegek megváltoztatása. A források részletesebb elemzésekor külön figyelmet fordítunk majd az igények és a jóváhagyás differenciáira, amelyek a tényleges civ'lizációs igényt és az uradalom takarékoskodó, de ugyanakkor korszerűsítő szándékát is jelzik. Az igénylések nagy számának jelentős része nem új épület emelésére, hanem csak a régi megjavítására, esetleg modernizálására irányult. Ezek az adatok nem adnak sokat eddigi ismereteinkhez, de ki kellett válogatnunk az igények tömegéből azokat, amelyekről feltételezhető, hogy elegendők voltak új lakóházak, vagy gazdasági épületek emelésére. Kétségtelenül ezek közé tartoztak az újonnan megtelepedett lakosok, akiket mind az igénylések, mind az összeírás megkülönböztetett módon kezel. Az egri püspök-földesúr már 1700-tól kezdve kötelezi az új lakosokat arra, hogy „minden külön lakó Gazda Ember egy Esztendő forgásában házat építeni tartozzék magának".

10 Az 1766. évi gremiális összeírás bejegyzései is arról tanúskodnak, hogy az új telepesek az első évben házat építettek, és 3 évig adómentesek voltak. Alapvető forrásaink, a négy igénylőlap keletkezésének helye, a négy település (Demjén, Füzesabony, Kerecsend, Maklár) viszonylag kis területet képvisel. Az egri püspöki uradalomhoz tartozó szomszédos falvak ezek, és abban az időben Füzesabony székhellyel provizorátusként az uradalmon belül kisebb gazdasági egységet képeztek. Minthogy településtörténetükkel összefüggésben az egyes falvak lakossága között nemcsak etnikai, hanem nemzetiségi különbségek is vannak — sőt, ezek pont forrásaink keletkezésének idejében alakultak ki —, indokolt ezekre röviden kitérni. Demjén (a XVIII. században: Deménd) az Eger várát felszabadító harcok idején elnéptelenedett és ez a sors érte a délen vele határos Pázmánd nevű települést is. Demjén 1701-ben 258