Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Bakó Ferenc: Népi építkezés Eger környékén a XVIII. század derekán

újra benépesül, de Pázmánd puszta marad, határát Demjénéhez csatolják. A falu 1729-ben német telepeseket kap,

11 de ezek lényegesen nem befolyásolták az etnikai kép alakulását, mert a későbbi népességadatokban mindössze öt német nevű telepest találunk, akik kőfaragók voltak.

12 Mind a kőfaragók működése, mind a XVIII. század legvégéről származó levéltári adatok nyomán bizonyosnak látszik a kőfal alkalmazása már akkor is a népi építkezésben.

13 Füzesabony lakossága is szétfutott 1687-ben, Eger ostroma idején,de 1700-ben újjátelepül. Lakossága a XVIII. sz. első felében már kialakul, de nem csoportos betelepüléssel, hanem spontán jobbágy vándorlás következtében.

14 1765-ben a falut 116 magyar család lakja és közöttük csak egy személy adómentes azon a címen, hogy új lakos. Kerecsend szintén elpusztult 1687-ben, mint az előbbi két falu, de csak 1731-ben kezd betelepülni. Bár a három hullámban is érkező telepesek németek, 1749-ben már magyar és szláv családnevek is tűnnek fel, melyek a későbbiekben a lakosság mintegy felét képezik.

10 Az etnikai kép kialakulásában Kerecsenden tehát a németek jelentékeny szerepet vittek nemcsak azért, mert a lakosság felét alkották, hanem azért is, mert szervezett csoportokban érkeztek, amelyek bázisai és meghatározói lehettek a társadalmi és kulturális fejlődés későbbi menetének. Maklár mezőváros a középkor óta lakott hely, elemi csapások, háborús események huzamosabb időre nem szüntették meg és nem cserélték ki a lakosságát. A XVIII. sz. derekán az egri püspök, egyúttal földesúr rekatolizáló törekvéseinek eredményeként új és római katolikus vallású telepesek költöztek Makiárra, előbb magyarok, majd 1760-tól kezdve németek is. Forrásaink keletkezésének idején a katolikus telepesek már a népesség 64%-át alkották, az összlakosságnak pedig mintegy 23 %-a volt német.

16 A források általános ismertetése és a négy falu lakosságának rövid településtörténeti bemutatása után a következőkben rátérünk a források, vagyis a négy épületfa igénylés részletes elemzésére azzal a módszerrel, hogy előbb falvanként külön értékeljük a lakóházakra és a gazdasági épületekre vonatkozó adatokat, majd ezek alapján összegező észrevételeket teszünk. /. A források elemzése Az egyes települések anyagának részletekbe menő vizsgálatát az igényelt épületelemek áttekintésével kezdjük, majd azzal folytatjuk, hogy mennyi volt alkalmas ezekből teljes építmény megszerkesztésére és mennyi lehetett a javítás, a toldás építőanyaga. A továbbiakban csak a feltételezhetően teljes épületek eseteit vizsgáljuk, előbb a lakóházakét, majd a gazdasági épületekét törekedve a megegyezések és eltérések kimutatására, s a lehetőségekhez mérten ezek okait is kutatva. Tekintettel arra, hogy a forrásokba foglalt adatoknak csak kis részét tudjuk most elemezni, a források teljes szövegét is közöljük a dolgozatunk végéhez csatolt Függelék-ben. Demjén A falu 58 családjából 33, azaz 57% igényel épületfát, esetleg több tételben is ami az igénylőlap fejrovata szerint a következő nyolc fajtára oszlott: szelemen, szelemenágas, általgerenda, koszorúágas, vízvezetőgerenda, ajtófélfa, „horgas" (horogfa), mestergerenda. Szelement minden épülethez igényeltek, száma legalább egy, de hat esetben kettő, s ezek többnyire lakóházak. Szelemenágast is minden teljes épülethez kértek, általában kettőt, de két alkalommal egyet, háromszor három ágast és egyszer négyet. A nagyobb számok mindig 17* 259