Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Varga Éva-Viola: Miguel March festménye: Szt. József halála

Az eddig leírtakból kitűnik, hogy az apa stílusáramlatoktól, nagyobb festők egyéniségétől befolyásolva működött, természetes, hogy a fiát is sok hatás érte. így lesz érthető a „József halála" helyenként ellentmondásos, eklektikus megfestése. A festmény Szt. József halálát ábrázolja, de a tárgy csak a kompozíció közepét tölti ki. A nagy interieurön és a tájképi háttéren észrevehető, hogy a mester ezeket nagyobb szeretettel festette, mint magát a témát. Alkahali írja egy helyen Miguel March apjáról, hogy vallásos jeleneteket is festett. Ezen a képen ugyanezt érezni, de nem a tipikusan spanyol vallásos szemlélettel. A figurák híján vannak minden drámai erőnek, amit a jelenet megkívánna, inkább a megbékélés, a mindennapi élet szeretete tükröződik rajtuk. Az Atyaisten a felhők fölött lenéz Józsefre, a jobb kezével a mennyek felé mutat. Ez a megoldás hasonlít más korabeli festők elképzeléséhez, mondhatni megegyezik velük. Ez lehetett vallásos előírás, a látott szabványmegoldások hatása, de maga a festő sem akart eltérni a témától. Példaképpen hadd említsem Murillo egy képének Atyaisten-megoldását „Szent Család" с képén a londoni National Gallery-ben. A téma megkívánta, hogy az Atyaisten jobbkeze a Szt. Család felé, lefelé legyen kitárva, mintegy áldólag, de az ábrázolás lényege ugyanaz. Murillónál hangsúlyosabb a megoldás, az Atyaisten alakja betölti a kép egész felső részét, míg Marchnál ez kevésbé jut kifejezésre. Fönt, a kép közepén, a jellegzetesen spanyol megoldású sárga fényű égbolt előtt az Úr, kissé lejjebb kétoldalt egy-egy angyal, lilás-barnás felhőktől félig takarva, szépen, lendületesen vannak megfestve. A baloldali angyal baljában pálmaágat tart, jobbjában koronát, a jobboldali angyal baljában liliomot, jobbkezében babérkoszorút fog. Az ilyen jellegű vallásos ábrázoláshoz képest, ahol angyalok serege gazdagítja a kompozíciót, ez igen mértéktartó, kifejező megoldás. A két angyal között középen, a Szentlélek fehér galamb formájában van megfestve kiterjesztett szárnyakkal, a kompozíció és Szentháromság teljessége szempontjából fontos és indokolt. Az ábrázolásnak eddig tárgyalt része megvilágított, a tulajdonképpeni eseményt mély barnában tartja a festő, amiből a testszínek és drapériák színei kivillannak. A testszíneknél megkülönbözteti a művész a két női alak rózsaszínű arcát és Krisztus egészséges arcszínét. A haldokló József sárgás-barna deszkaágya gyékényfonattal beborítva, csak takarójának aranyos sárga fénye emeli ki figuráját. Tőle balra áll Krisztus alakja az ikonográfiailag előírt piros ruhában, kék köpenyben, amely fényeknél kivilágosodik. Krisztus feje ideálisan szép spanyol típus. József mellett a jobboldalon mozdulataikban féltőn odahajló két nő arckifejezése nem fejez ki tragédiát, két szép, pirospozsgás női arc csupán. Miguel March is azon realisták közé tartozik, akik mint oly sokan a XVII. században, egy arctípus vonásait a kép minden alakján alkalmazták, a legtöbbször ez ösztönösen önarckép! jelleggel bírt. Ezen festményen a legjellemzőbbnek az orrok megformálása látszik, a férfiarcokon — Krisztus — Szt. József, a női figurákon, vagy angyalokon. Egyenes orr, végén kiszélesedő, alul hirtelen élesen levágott. Ez feltétlenül jellemző a festőre. A domború homlok, kicsi száj, az arcok ovális jellege inkább idealizáló jellegzetesség. A drapériák megfestése jellegzetes, érezhetően érdekelte a művészt. A madridi Biblioteca National két March Miguel-rajzán ugyanaz a drapériás megkötési mód szerepel, mint Mária nyakán a kendőnél. Ezek a rajzok is bizonyítják, mennyire szerette a dús drapéria alkalmazását. A kompozíció jobb és bal felén megnyitja a festő a teret, az ablak és ajtó világosával összecseng, ismétli az Atyaisten mögötti világos eget, s ezzel kissé elveszi annak hangsúlyos voltát. A kompozíció egyensúlyozására használja, a háttér jelentőségét növeli. A jelenetet körülfogó tér részletgazdagsága a legmegkapóbb az egész képen, fantáziával, szeretettel és valósághűen festette meg. Szép az ablak korabeli rácsozata, amint kirajzolódik a világos égre, az ácsműhely falán fontosnak tartotta a festő a lehulló vakolat szín és formabeli elváltozásait. A falon felerősítve bőrszalaggal, sorakoznak az ácsszerszámok, kissé lejjebb 236