Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Varga Éva-Viola: Miguel March festménye: Szt. József halála

látható a fűrész az asztal lapja fölött, ahol elszórtan hever gyalu, kalapács és sok forgács, mutatva, hogy József a munkát az imént hagyhatta abba ereje fogytán. Ezek a részletek lehelletszerűen árnyalatgazdagok sárgákban, barnákban, vizonylag kevés eszközzel megfestve, de a fények felrakása, a megfestés igen biztonságos. Az asztal alatt az árnyékban háromlábú szék, a földön deszkák, szerszámok hevernek, forgács, s már egészen a kép bal alsó sarkában fatuskó, belevágva egy szekerce. A szignatúra is itt látható egészen megbújva a Krisztus lába alatt levő derékszögű fémszerszámon. A festő a teret részletgazdagításra használja, Szt. József ágya alá két galambot fest ivóedényekkel, alig jelezve, pár ecsetvonással. A kép alján jobboldal felé haladva zsámoly. Mária háta mögött egy szekrényen tál, doboz, drapériacsendélet látható. Fölötte lehelletszerűen megfestve üvegek, kancsók, edények. Az ajtó a jobboldalon kitárva, napfényben fürdő tájra látunk, jellegzetes fehér délvidéki házakkal, még a fa zöld lombját és az arra haladó két figurát is fehéren izzóvá teszi a napfény. Ami flamand hatást mutatott eleinte, ez a táj volt. Azonban a már említett tollrajz tanulmánylapok — a madridi Biblioteca National tulajdona — kétségtelenül bizonyítják, hogy ezek éppen a mester jellegzetes alakjai. A hatalmas ajtó rajzos kovácsoltvas zárószerkezetét és az ablak fémsarkait kedvvel festette a festő. A művésznek határozottan a kicsinyes realitások iránt volt érzéke, az Atyaisten és angyalainak megjelenése felhőkön inkább korabeli követelmény volt. Mint már említettem, csendéletet önállóan is szívesen festett. A festmény kompozíciója nápolyi hatásra, előképre vezethető vissza. Andrea Vaccaro hasonló témájú ábrázolását például March olaszországi útja során nyilván látta. March képe Vaccaro Szt. József halálát ábrázoló festményéhez képest spanyolosan angyalokkal kiegészített, belső térrel jobban bővített, mint az energikusabb, tömörebb kortársi kép. A kompozíció lényegében megfordított, March képén Krisztus Szt. József jobboldalán áll, Vaccaronál a baloldalon. Ami a két festményben hasonló : a megfestés, a felfogás, elsősorban Krisztus alakjában kereshető, a fej, ruha, kéz megfestésében, a fények felrakásában. A testszínek kissé olajosan fényesek. Hasonlóságot mutat még a József fölé hajoló angyal. Kompozíció szempontjából lényeges József halálos ágyának helyzete, s a mindkét képen fellelhető ácsszerszámrészlet a képek bal alsó sarkaiban. March festménye vászonra festett, alsó és felső szélén toldott, sőt fönt még egy kisebb hosszanti toldás is van. Ebben a korban az olaszoknál, de a spanyoloknál is gyakran találunk toldott vásznat, mint jellegzetességet. Csak, mint érdekességet érdemes megemlíteni, hogy Vaccaro műve is a felső szélén toldott vászonra készült. A festmény sorsára vonatkozólag eddig az Egri Múzeum és az előző tulajdonos ismeretes. A kép sorsának felderítése további kutatást tesz szükségessé. A mű elkészültétől 300 év választ el, a festő a mű elkészülte után egy évvel meghalt. Lehetséges, hogy az örökösök adták el a művet a hagyatékból. A mester vörös bóluszra dolgozott, ami sok helyen elővillant a vékonyra fesett, erősen lekopott festményen, s megadta jellegét. Egyesek szerint a XVII. százában Ribalta óta a vörös aláfestést szívesen alkalmazták, különösen a valenciai iskola festői. Ezt a festésmódot a spanyol művészek olasz kollegáiktól vették át tanulmányútjaik során. Erre az aláfestésnek szánt rétegre került a kompozíció vázlata, a fejlesztés, a fények. A vörös bólusz színe segítette a festőt a komponálásban, mert összefoglaló hatása volt, tónust adott, nem zavarhatta a művészt a még nyers fehér színű enyveskréta alapozás. Más vonatkozásban is a festő előnyére volt, pl. az árnyékos helyeken a lazurozással rendkívül finom hatást ért el, felhasználta a vörös bólusz átütő erejét. Mert ebben az időben nem ismerték még a titán és horganyfehéret, ólomfehérrel festettek. Ez a festék azonban idővel az ólom-oxidsavtól és a lenolajtól elszappanosodik, s áttetszővé válik, elveszti fedő erejét. Ez minden olyan színnél előfordul, amit ólomfehérrel 237