Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Sugár István: Az egri vár postája a XVI. században

szonylatban azonban 1503-ra bizonyos mértékű emelkedés következett be: a korábbi általános 75 dénáros bért ekkor határozott 1 Ft-ra emelték. (Bakócz futárai is ennyit kaptak egy-egy ilyen útért.) Diósgyőrbe 32 dénár, Szabolcs és Szatmár vármegyékbe pedig 1—1 Ft-ot fizettek. Az egri futárszolgálat jelentős tökéletesedését jelzi, hogy figyelemmel voltak már az időjárásra, a rossz útviszonyokra, a nappalok rövidségére. így pl. 1503. január 3-án Budára, ill. Esztergomba indult Miklós nevű futár 2 Ft-ot kapott az útra, „mivel a nappalok rövidek és az út rossz és így nem tud gyorsan haladni.'''' Ugyanezen év decemberében is magasabb futárbért (1,25, ill. 2 Ft) adtak egy-egy esztergomi útra. Amikor pedig még csupán 75 dénár volt a budai és esztergomi utak fizetsége, a téli (decemberi) fordulót 1 Ft-tal honorálták. Egy-egy levélküldés költségét alapvetően befolyásolta a küldemény szállításának sürgős volta is, amelyért természetesen többet fizettek. Amikor pl. 1508-ban egy esztergomi fordulóra a szokásos 1 Ft helyett 1,50-t adtak a futárnak, így indokolták: „Megjegyzendő, hogy amikor ilyeneket küldünk, egyszer többet, máskor kevesebbet adok nekik fizetésül aszerint, hogy az ember gyorsan vagy lassan akarja-e az ügyet lebonyolítani.'''' Ezzel magyarázható azután, hogy „egy gyalogos ember" csupán 32 dénárt kapott, ha Budán járt levéllel. A futár kényszerű várakozását is megfizették. Pl. 1501-ben az olasz Cativellus október 8-án utazott el Egerből Budára, majd pedig átment Esztergomba, de onnan csak november 4-én indult tovább Ferrarába. Ezért 2 Ft-ot kapott várakozása megtérítésére. Igen jelentős volt Eger és az itáliai Ferrara között, — hol a püspök lakott, — kialakult postafutár forgalom. A számadásokban rendszeresen szerepel az Eger—Ferrara közötti futárút, sőt volt olyan év, amikor több is. A Ferrarába járt futárok is természetesen lovon mentek. Magyar Balázs azonban 1503ban gyalog ment, mivel „így akarta", — bizonyára nem is volt sürgős a küldemény. 1508-ban pedig, mivel még mindig nem volt Balázsnak lova, amikor ismét Ferrarába indították levelekkel, vásároltak a részére egyet, hogy „gyorsabban járhasson, mivel máskor Itáliából hol felebarátjai kocsiján, hol lován jött.'" Fekete Mihály viszont 1501-ben lóháton ment ugyan Ferrarába, de jövet már csak gyalogosan, mivel paripája megtetszett a fiatal püspöknek és elkérte azt tőle. (A paripáért Egerben 8 Ft kárpótlást kapott. ) Amikor pedig az olasz Cativellus Franciscus Egerből Buda és Esztergom érintésével ment a levélküldeménnyel Olaszországba, Egerből Budára kocsival (!) utazott. Egy-egy ferrarai útért 12 Ft volt a fizetség. Aki pedig netalán gyalogszerrel járta meg ezt a nagy utat, az csak 8 Ft-ot kapott. (Ugyanennyit fizettek 1487-ben és 1489-ben is Hippolit esztergomi érseki udvarában is egy-egy olaszországi (Ferrara, Firenze) útért.

8 Eger és Ferrara között 1501-ben még az olasz „tabellarius"-ok jártak, mint Rosine (aki már 1489-ben futárkodott) és Cativellus Franciscus, de az évben megfordult ott már az egri Fekete Mihály is. A továbbiakban pedig kizárólag az egri vár magyar futárai bonyolították le ezt a jelentős futárfeladatot. 1507—8-ban Magyar Imre és Balázs többször is postálkodott Olaszországban, — valamint Taskandy Péter is. Kivált Balázs és Imre érdemelték ki az egri kormányzó megelégedését és bizalmát. Magyar Imre 1507-ben 12 Ft fizetség mellett még kapott egy 18 Ft értékű poroszkáló lovat (gradarius) is. Az indoklás: „.. .a szegénynek adtam szolgálataiért, mivel megelégedésre szolgált és sokat dolgozott." Amikor pedig 1508-ban Magyar Balázst már az esztendőben másodszor küldték Ferrarába, a 12 Ft-on felül még 8 Ft jutalmat is kapott, „mivel máig sokat szolgált és mindig halálveszedelemben és mindmáig semmi jutalmat nem kapott s csupán fizetésért szolgált." A fárasztó ferrarai út jó lovat kívánt, így azután amikor Taskandy Péter indult, a 12 Ft-ot azzal a megjegyzéssel kapta, hogy „saját rossz lovát eladja és annál jobbat vásároljon." 217