Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)
Nagy Árpád: Eger környéki és Tisza-vidéki besenyő települések a X.–XI. században
175 STRITTER: III. ih. 176 A druzsinnyikok orosz eredetű csoportjaiban lószerszám alig-alig fordul elő. 177 FEDOROV—DAVIDOV: 1966. risz. 12. ITS PLETNYEVA, SZ. A.: 1958. síregyüttes-összeállítások. 179 NYEDOSIVINA, N. G.: 1963. 59. 180 PLETNYEVA, Sz. A.: 1958. típustáblák. 181 A „zsoldossereg" fogalmát a druzsinnyikokkal szemben megfelelőbbnek véljük, hiszen a „druzsinnyik" többnyire családi-katonai kötöttségben élő, meghatározott (szláv) ethnikumú harcosokat jelöl. 182 A PLETNYEVA, Sz. A.: 1958. által vizsgált „csernyije klobuki" ( ='feketesüveges') nomádokhoz hasonlóan képzeljük el a besenyők és a hozzájuk hasonló harc- és életmódot követő népek magyarországi rendeltetését és szereplését. 183 Vö.: GYÖRFFY GY.: 1959. ihh. 184 Vö.: BAKAY K.: 1965. térképmellékletét! 185 Oklevélszótár: с 847. (1264.) 186 Oklevélszótár: с 847. (1208., 1223., 1281.) 187 Oklevélszótár: с 847. — FOLTIN: 1883. 12. 188 WENZEL I. 237. (1227.) 189 A felsorolt megfogalmazás rendszerint együttjár a „monticulum" szóval. 190 Különösen a délszlávokról lehet itt szó, hiszen a frankok térítési kísérletei eredménytelenek maradván, a X— XI. században nagyrészük még pogány volt. 191 GYÖRFFY GY.: 1963. I. 557. 192 TARICZKY: 1906. ihh. 193 Erre vallanak a sepp. ruthenorum kifejezések. (Vö.: Oklevélszótár: 847. c.) 194 KANDRA: 1883. ih. 195 KANDRA: 1883. ih. 196 Adatok: GYÖRFFY GY.: 1940. nagyrészt összegyűjtve. 197 KNIEZSA: Századok, LXXVII. 1943. ih. 198 A felsorolt adatok többnyire olyan területre utalnak, ahol törökös nyelvet beszélő népelemek jelenléte kimutatható. 199 Sem a középkori és újkori okleveles anyag, sem a térképek nem említenek ilyen dűlőnevet, s 1967—1968. évi erdőtelki és besenyőtelki anyaggyűjtéseim során sem hallottam ilyenről 200 Felhívta erre figyelmet: KNIEZSA: 1937. 201 KNIEZSA: 1937. az adatok hiperkritikus megválogatása mellett mindenképpen követendő meggondolásokat is felvetett. 202 KNIEZSA: 1937., KNIEZSA: Századok, LXXVII. 1943. ih. 203 KNIEZSA: 1938. kizárólag a nyelvészeti adatanyag vizsgálatával határozta meg végeredményben az ország XI. századi lakosságának összetételét, hisz a rendelkezésére állott régészeti leletanyag igen csekély volt, és csak a honfoglaló magyarság emlékei tekintetében volt csak megbízható. 204 GYÖRFFY GY.: 1963. I. 521. 205 GYÖRFFY GY.: 1963. I. 739. 206 KNIEZSA: 1938.407. 207 GYÖRFFY GY.: 1963. I. 905. 208 GYÖRFFY GY.: 1963. I. 521. 209 L. GYÖRFFY GY.: 1963. I. megfelelő helyeken. 210 NAGY Á.: Régészeti tanulmányok a délalföldi városfejlődés kezdeteiről. Szakdolgozat, kézirat. ELTE. Régészet Tanszék, 1968. 211 GYÖRFFY GY.: 1963. I. 890—891. 212 GYÖRFFY GY.: 1963. I. 892. 213 GYÖRFFY GY.: 1963. I. 900. 214 Vö.: GYÖRFFY GY.: 1963. térképeivel. 215 GYÖRFFY GY.: 1963. I. 521. adatai Borsóvá vármegye térképén. 216 KNIEZSA: 1938. 376. skk. 217 KNIEZSA: 1938. 376. skk. 218 KNIEZSA: 1938. 376. skk. 219 KNIEZSA: 1938. 376. — Vizsgálataink továbbfejlesztése esetén figyelemmel kell lennünk Ajtony egykori területén a hasonló értelmű helynevek kialakulására és keltezésére. 220 Vö. az országos elterjedés adataival: KNIEZSA: 1938. 380. — 385. (Két névként felsorolva 1 ) 221 Országos elterjedésben: KNIEZSA: 1938. 378—379. 222 Kétségtelen, hogy a Magyarországra bevándorolt oroszok katonai szerepet játszó többsége még a XI. század előtt került ide; de nem lehet a későbbi vizsgálatok során elhanyagolni az Árpádok dinasztikus kapcsolatainak ilyen irányú hatását. 149
