Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Nagy Árpád: Eger környéki és Tisza-vidéki besenyő települések a X.–XI. században

223 Az abádkörnyéki besenyő településcsoportnál sajátos, hogy a Székely helynév és a százdi apátság oklevelében említett Csaba uta milyen kapcsolatban lehetett. Hejőcsabára ez az út vezethetett ugyan, de erről nevét ezen a szakaszon aligha kaphatta. (Vö. GYÖRFFY GY.: 1963. I. 764.) Lehet azonban, hogy mindkét magyarázattal szemben a Csobánka nemzetség közeli birtokai miatt kapta ezt a nevet. 224 WENZEL I. 24. — FOLTIN: 1883. ih. 225 Lehetséges azonban az a magyarázat is, hogy ezek a magyar töredékek a bevándorolt „segédnépek"-kel vegyest szervezett, nagyobb egységeket alkottak. Emellett szólhat a helynévcsoportok közötti számos ismétlődés. 226 A földvárak helyzetének sajátosságát megfigyeltük: NAGY Á.: Régészeti tanulmányok (kézirat) ELTE, Régészet Tanszék. 227 A fejedelmi törzs és a kabarok családi kapcsolatait ma sem ismerjük teljesen. Valószínű, hogy ezek nem Aba Sámuel és Szent István sógorságával kezdődtek. 228 Pannonhalmi Rendtörténet, I. 297. 229 A Nyugat-dunántúli területek besenyő régészeti emlékanyagának meghatározására KNIEZSA : 1937. tanulmánya kifogástalan alapot szolgáltathat. 230 GYÖRFFY GY.: 1959. 97. 231 GYÖRFFY GY.: 1959. 93. 232 Persze, kérdéses, hogy a GYÖRFFY által felfedezni vélt dukátus területe mennyire lehetett volna azonos a fekete magyarokéval, s hogy a fekete magyarok szállásterülete valóban Bihar volt-e? 233 GYÖRFFY GY.: 1959. 93. 234 Vö.: KRISTÓ GY.: Acta Univ. Szeged. Sectio Hist. XX. 1966. 235 Vö.: KRISTÓ: Acta Univ. Szeged. Sectio Hist. XX. 1966. 15. skk. 236 KRISTÓ: 1966. ih. 237 Vö. 227. jegyzet! 238 Ha elfogadnók a bihari dukátus létezésének elméletét, a fentiek értelmében aligha magyarázható a X. sz. elején már a fejedelmi család kezén volt terület megszállatása a „katonai segédnépekkel". 239 „exercituare debent" — mint számos alkalommal okleveleink kifejezik. 240 Vö.: GYÖRFFY GY.: 1963. I. 848—849. 241 GYÖRFFY GY.: 1963. I. 495. o. térképe. 242 GYÖRFFY GY.: 1963. I. 848—9. 243 Lehetséges legkorábbi dátum ezek keltezésében István király ezredforduló-körüli győzelme a fekete magyarok felett. (GYÖRFFY GY.: 1959. 93.) 244 Jelen vizsgálataink folyamán e vonatkozásban annyi megállapítható volt, hogy ezeken a területeken a besenyő helynevek csakúgy a törzsi eredetűektől övezettek, mint a Tisza mentén. FORRÁSOK ÉS FELHASZNÁLT IRODALOM a) Forráskiadványok: FEJÉR: FEJÉR, G.: Codex Diplomaticus... Regni Hungáriáé., Budae. 1828—1842. MÁLYUSZ: MÁLYUSZ E.: (szerk.) Zsigmond-kori Oklevéltár, Bp. 1954—59. OKLEVÉLSZÓTÁR: Szamota L—Zolnay L.: Magyar OKLEVÉLSZÓTÁR. Bp. 1902. STRITTER: STRITTER, J. G.: Memoria populorum. .. III. Petropoli, 1788. SZENTPÉTERY: SZENTPÉTERY L: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Bp. 1923. WENZEL: Árpád-kori új okmánytár. Szerk. WENZEL G. b) Feldolgozások, tanulmányok : ARTAMANOV: 1958. ARTAMANOV, M. L: Szarkel-Bjelaja Vjezsa. MIA. 62. Moszkva—Leningrád, 1958. pp. 5—150. BAKAY: 1965. BAKAY K.: Régészeti tanulmányok a magyar államalapítás kérdéseihez. Pécs, 1965. BÁRCZI: 1941. BÁRCZI G.: Magyar szófejtő szótár. Bp. 1941. BÁRCZI: 1966. BÁRCZI G.: A magyar nyelv életrajza. Bp. 1966.

2 BELITZKY: 1933. BELITZKY J. : Nyugatmagyarország védelmi rendszere és határőrnépei a középkorban. A bécsi Magyar Tört. Int. Évkönyve, 1933. (Bp. 1934.) 56—73. BELITZKY: 1937. BELITZKY J. : A nyugatdunántúli és felvidéki besenyő telepek, DomanovszkyEmlékkönyv, Bp. 1937. BRASINSZKIJ: 1967. BRASINSZKIJ, L: Szokroviscsa szkifszkih carej. Moszkva, 1967. 150