Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)
Nagy Árpád: Eger környéki és Tisza-vidéki besenyő települések a X.–XI. században
A dévényi kapu őrizetének megszervezése azonban mindenképpen megelőzhette a tiszamenti besenyő telepítéseket, hiszen korábban, a Lech-mezei vereség után ennek a határőrterületnek a megszervezését meg kellett oldani. 229 Nincs azonban a bihari részek fejedelmi kézre kerültéről még csak megközelítő pontosságú adatunk sem. Győrffy György a dukátus eredetének kutatásakor Zoltánt, Árpád fiát már bihari duxnak írja, 230 ha azonban ez így lett volna, alig hihető, hogy a bihari népeket Istvánnak „erővel és szeretettel" 231 kellett volna megtérítenie, uralma alá vonnia. 232 A bihari részek különállása önmagában már indokolhatja a tiszamenti védelmi vonal megszervezésére való törekvést. A bihari részekhez azonban dél felől két nagy hatalmi tömb, mindkettő „ország az országban", csatlakozott. Nem tudjuk pontosan, hogy az erdélyi Gyula országrésze Észak és Északnyugat felé meddig terjedt ; valószínűleg a bihari részekre is elért hatalma. Mivel bizonyos következtetések szerint I. István a Bihart lakó fekete magyarokat 1006 előtt leverte, 233 nem lehetetlen, hogy ez egyet jelentett a Gyula országrészének teljes, vagy részleges meghódításával. A bihari részekhez Dél felől Ajtony országa 234 csatlakozott. Leverését ma sem tudjuk teljes biztonsággal keltezni. 235 1026/30 táján egykori területe már a király kezén volt. 236 Az ország keleti részének megszerzésében nem volt különösebb akadály a kabar eredetű Aba-nemzetség területe. Korán gondoskodva az Abák és az Árpádok közötti családi kapcsolat megteremtéséről, a fejedelmi család az Abák területét olyannyira magának tudhatta, hogy István király nádorául választotta Aba Sámuelt. 237 Ezek szerint tehát az ország keleti felét átszelő, a Tisza mentén telepített védelmi vonal, amelynek egységeit a „katonai segédnépek" és a magyar törzsek katonáskodó egységeiből szervezett települések alkották, legkésőbb Ajtony leveretése (1026/30) előtt kialakult. Figyelembe véve a Taksony alatt történt, s korábbi fejtegetéseink szerint tervszerű telepítéseket, ennek a védelmi vonalnak katonai rendeltetése nagyjából a 970—1030 közötti években volt, ezután már megrögzött, eredeti helyükön maradt települések, amelyeknek — elhelyezkedésük szempontjából — katonai fontosságuk már nem volt, hanem lakóik, a besenyők, székelyek, varsányok, oroszok megtartották katonai kötelezettségeiket. 238 A tiszamenti védelmi vonal ilyetén keltezése egyúttal a Tiszán túli, a Bihar, 239 Csongrád, Békés 241 , Csanád 242 megyékben keletkezett besenyő településeket (s velük együtt a körzetükben szintén feltűnő, a „katonai segédnépek" településeire valló helyneveket) is keltezi, mégpedig az ezredforduló utáni évekre. 243 Ez a keltezés azonban csak akkor érvényes, ha a Gyula és Ajtony uralma alatt volt területeken a besenyők és a hozzájuk hasonlóan bevándorolt néptöredékek települései hasonló rendben csoportosulnak, mint a Tisza mentén. 244 Amennyiben ennek a hasonlóságnak az érintett területeken nyoma nincs, az ott települt besenyőket éppúgy hihetjük Ajtony vagy a Gyula által telepítetteknek, mint a Tisza vidékieket Taksony zsoldosainak. IX. A keletmagyarországi besenyő települések eredete és telepítésük céljának felderítésére kiindulópontot akarva keresni, jutottunk a fentebbi eredményekhez, illetve feltevésekhez. Mindaz, amit a régészeti anyag meghatározásán túl, pontosabban ennek a régészeti hagyatéknak felhasználásával fel kell kutatni, egyelőre inkább lehetőség és kérdés marad, semmint feltevés, s legkevésbé sem megoldás. A keletmagyarországi besenyő települések régészeti hagyatéka akkor válik igazán forrásértékűvé a történeti kutatások számára, ha összehasonlítási alapul ismeretes lesz a nyugatmagyarországi besenyők régészeti hagyatéka is, illetve a keletmagyarországi besenyő emlékanyagot nagyobb területről és időben tagoltabban megismerjük. 143
