Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)
Nagy Árpád: Eger környéki és Tisza-vidéki besenyő települések a X.–XI. században
Gestá-jában említett, nagyjából besenyőkkel egyidőben 150 bevándorolt bolgárokkal hozhatnék kapcsolatba. Feltételesen, amennyiben az utóbbi lehetőség mellett szóló újabb adatok kerülnek napvilágra, számolnunk kell tehát azzal, hogy a X. század 70-es éveiben, esetleg a besenyőkkel együtt, bolgár népelemek is szivárogtak Magyarország területére. 3. A Füzesabony-Réti tanyai gyermeksír A százdi apátság alapítólevelében említett besenyő temetkezések helyének megközelítő azonosítása 151 után Foltin János, Bartalos Gyula egri régész ösztönzésére, megásatta a Füzesabony és Szihalom között ma is látható kis halmok egyikét, az ún. Koszpérium-halmot. 152 Az ásatás eredményeképpen egy gyermeksírt tárt fel, amelyben az állcsont alatt bizánci mellkeresztet talált, a csontváz mellett, a koponya magasságában pedig magas, benyomott díszítésű edényre bukkant. 153 A mellkereszt azóta elkallódott, az edény azonban ma is megvan. Foltin, híven a kutatások kiindulópontjához, a leletet a besenyőkhöz kötötte. 154 Ennek ellenére, a sírlelet feledésbe merült, a megmaradt edényt az Eger-szépasszonyvölgyi X. századi temető leleteihez sorolták. Az edény kétségtelenül elüt a honfoglaláskorban általánosan elterjedt edénytípusoktól. Lelőhelye és technikai-formai sajátságai révén egyképpen idegen ethnikumra vall. 156 Díszítése és formája révén ez az edény — függetlenül a temetkezési forma ma már pontosabban ellenőrizhetetlen sajátosságaitól — részben az oroszföldi besenyők régészeti hagyatéka, részben a katakomba kultúra felé mutat. 157 Besenyő eredetében, éppen mert lelőhelye közel, hanem egybe esik a százdi alapítólevélben említett besenyő halomsírokhoz, aligha kételkedhetünk. Sajátos viszont a kereszt és az edény, amely a pogány temetkezések jellegzetes melléklete, együttes előfordulása. Hasonló, keresztény és pogány szokások illetve tárgyak keveredésére valló jelenségek más, honfoglaláskori-X. századi leletekből is ismertek. 158 Egyeztetve ezt a sajátos ellentétet P. magisternek Thonuzoba fia Örkény megkeresztelkedéséről mondott szavaival, úgy hisszük, hogy ezek szinte keltezik a gyermeksírt a besenyők megtérésének, tehát a XI. század első harmadának idejére. 159 4. Az Ohatpusztakocs-csattaghalmi leletek kérdése Tariczky Endre a századforduló táján Tiszafüred környékén számos halom elhordásakor figyelt meg régészeti leleteket 160 . Egyik ilyen megfigyelését Ohatpusztakocs határában, a Csattag-halomnál végezte iei . Az innen eredő leletek egy férfi és egy női sírleletre vallanak. A honfoglaláskoriaknak látszó leletek (hólyagos fejesgyűrű, körtealakú kengyelpár, lánddzsa 162 ) kétségkívül halomtemetkezésekből származnak, amely szórványosan a honfoglaláskoii magyarság temetkezéseinél is előfordul (Pusztabukova, 163 Bodrogszerdahely 164 ). Ohatpusztakocs területe, a Kocs helynév alapján is, a besenyő szállásterülethez számít. Maga a temetkezés, éppen a besenyő lakosság szórványossága és nem egységes, a magyarsággal való kevert volta miatt lehet honfoglaláskori is. VII. A felsorolt leletekből besenyő hagyatékként értékeljük tehát az erdőtelki harcossír és a füzesabonyi gyermeksír leleteit, s feltételesen, fenntartva az ethnikai meghatározás esetleges bizonytalanságát, a tiszaburai temető tárgyait. A további hitelesítésig kirekesztjük vizsgálatainkból az ohatpusztakocsi leletet. 138
